Az Országhatárok Különösségei: A Világ Legérdekesebb Határai
Az országhatár egy rejtélyes jelenség. Egyrészt a képzelet terméke, egy elvont eszme, egy vonal egy papírlapon. Másrészt azonban ez a legvéresebb valóság, amit a tájat kettészelő kerítések, falak és szögesdrótok barátságtalan módon demonstrálnak. Ezen kívül sokan az életüket is kockára teszik azért, hogy néhány kilométerrel odébb húzódhassanak. Ez a kettősség fogta meg a fiatal holland újságírót, Milo van Bokkumot, aki könyvet írt a világ legérdekesebb országhatárairól.
„A határok ellentmondásos jellege vonzott. A határon minden megváltozik, miközben többnyire semmi sem változik. Két világ ütközik egymással, és néha néhány méter jelenti a demokrácia és diktatúra, két nyelvterület, vagy épp egy és ugyanazon bűntett két eltérő mértékű büntetése közti különbséget” – írja Határok című, magyarul is megjelent könyvében Bokkum.
Bokkum legutóbb tavasszal járt Budapesten, a PesText irodalmi fesztiválon. Gyerekkorában gyakran kirándultak a holland-német-belga hármashatárra, és már akkor sem tudott betelni a gondolattal, hogy egyik lába éppen otthon, Hollandiában van, míg a másik már külföldön. Ez a bizsergető érzés keltette fel térképek iránti megszállottságát. Bokkum azért érzi testhezállónak az újságírást, mert ez az a munkakör, ahol akkor is hihető, hogy dolgozik, ha éppen a Google Maps van megnyitva a képernyőjén.
Viccnek Kicsit Erős
Bokkum szakértőként az India és Banglades határán fekvő Cooch-Behar exklávékat nevezte meg a legfurcsább határként, amelyeket kevesebb mint egy évtizede szüntettek meg. Az exklávé egy olyan államterület, amely nem áll fenn területi folytonosságban az anyaországgal, míg az enklávé olyan államterület, amely teljes egészében egy másik ország területén belül helyezkedik el. India és Banglades határán exklávék és enklávék bonyolult rendszere alakult ki.
Egy 7000 négyzetméteres indiai terület például egy bangladesi enklávéban helyezkedett el, amely maga is egy indiai enklávén belül volt, amit minden irányból Banglades vett körül. Az ott élők számára ez rengeteg problémát okozott. A történet 1947-ben változott meg, amikor India és Banglades független államokra osztották a britek, rengeteg káoszt és szenvedést okozva mindkét oldalon.
„Ahhoz, hogy éljek, be kell lépnem Indiába. De az indiaiak külföldinek tekintenek, és bezárnak, ha elkapnak” – panaszolta 2013-ban egy bangladesi.
2015-ben végül megegyezett a két ország, és területcserék révén megtörtént a határrendezés.
Az Arrogancia Lenyomatai
Nem mindig a határok bonyolultsága a probléma, néha a túlzott egyszerűségük okoz gondot. A nagyhatalmi arrogancia egyik tiszta megnyilvánulása például, amikor úgy húznak meg egy határt, hogy nincsenek tekintettel a helyi realitásokra. Egyik ilyen példa a Caprivi-sáv, amely Leo von Caprivi német kancellár után kapta nevét. Ez a terület Németországnak biztosított kijáratot a Zambézi folyóhoz, de később kiderült, hogy a folyó ezen szakasza nem hajózható.
„A Caprivi-sáv Afrika kicsiben. Arrogáns európaiak kényükre-kedvükre feldarabolták a földrészt, csak közben fogalmuk sem volt, mit csinálnak.” – foglalta össze a tanulságot Bokkum.
Jól szemlélteti a kontinens felosztásának gyorsaságát az a tény, hogy 1870-ben még csak Afrika 10 százaléka volt európai irányítás alatt, de 1914-ben már majdnem 90 százalék.
Összegzés
Bokkum írása bemutatja, hogy az országhatárok mennyire ellentmondásosak és komplikáltak lehetnek. Az egyszerű papírlapra rajzolt vonalak mögött emberi sorsok, konfliktusok és történelmi események rejlenek. Ahogy a Határok című könyvében is írja, ezek a határok sokszor nemcsak a térképeken, hanem az emberek életében is mély nyomot hagynak.
Főkép forrása: 24.hu
