Június 16-án este különleges égi jelenségben gyönyörködhetünk: a Hold szoros együttállásba kerül a kékes színű Spica csillaggal. A Svábhegyi Csillagvizsgáló közleménye szerint ezt a csodálatos eseményt szabad szemmel is megfigyelhetjük az égen.
Az együttállás 22 órától lesz látható, és ez a hónap legszorosabb, szabad szemmel is megfigyelhető együttállása. A Hold ekkor nagyon közel kerül a Szűz csillagkép legfényesebb csillagához, a Spicához.
Napnyugtakor a Spica mindössze hat ívpercre lesz a Hold déli féltekéjétől. Ezt a közelséget azonban csak nagyobb, 15-20 centiméteres csillagászati távcsővel lehet megfigyelni a még világos égen. Később viszont már szabad szemmel is meg lehet próbálni a Spica csillagot megtekinteni.
Az égi jelenség jól látható lesz, hiszen a Hold mintegy 30 fokos magasságban helyezkedik el a déli égbolton, így feltűnő és könnyen észrevehető lesz. A Spica ekkor 12 ívpercre lesz a Holdtól, amely a Hold átmérőjének kevesebb mint a fele. A halvány csillagot a Holdtól jobbra lefelé kell keresni. Mire teljesen besötétedik, már biztosan jól látható lesz az együttállás, és egy egyszerű kézitávcsővel egy látómezőben lehet majd látni a Holdat és a csillagot.
A Spica a Földtől 250 fényévre található, és számos különleges tulajdonsága van. Az égbolt 16. legfényesebb csillaga, átlagfényessége 1,0 magnitúdó, így városokból is jól megfigyelhető. Színe kékes, amit rendkívül forró, mintegy 25 ezer Celsius-fokos felszíni hőmérséklete okoz. A Spica nemcsak ebben a tekintetben múlja felül a Napot, hanem méretében és tömegében is: átmérője tizenegymillió kilométer körül van, tömege pedig tizenegyszer nagyobb, mint a Napé.
A 73 százalékos dagadó Holdat kistávcsővel vizsgálva, a középső részén a fény-árnyék határon látható a Kárpátok vonulatáról elnevezett Montes Carpatus. Ez a hegység több mint 300 kilométer hosszú, és a csúcsai a 2 kilométert is elérik. Alatta látható a Hold egyik legszebb krátere, a Copernicus. Ez a mélyedés fiatalnak számít, mivel 1 milliárd évvel ezelőtt keletkezett egy aszteroida becsapódása után. A mintegy 100 kilométer átmérőjű kráter közepén központi csúcsok láthatók, a mélyedésből pedig fényes sugársávok erednek szét.
Az együttállás megtekintésére a Svábhegyi Csillagvizsgáló rendhagyó vasárnap esti programot is szervez, ahol a látogatók később a Copernicus krátert is megnézhetik. Jegyvásárlásra az intézmény weboldalán van lehetőség. A közeljövő izgalmas égi jelenségeiről a National Geographic hazai kiadása írt részletesebben.
Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló, National Geographic
Főkép forrása: 24.hu
![Write a new title in Hungarian for this article:
Valahol ott húzódhat a gyerekkor és a felnőttlét határa, hogy valaki egyértelműen pozitív szónak gondolja azt, hogy „csodálatos”, vagy abban az értelemben is használja, hogy elképesztő, hihetetlen, csodával határos, bámulatra méltó.
Szóval felnőtt nyelven mondom, hogy már megint csodálatos hetünk van.
Orbán Viktor végleg elengedte a német mainstream politikával való érdemi (azaz használható) kapcsolatait, és a minden bizonnyal kancellárrá váló CDU-s Friedrich Merz helyett hosszú távra és az AfD-re tett. Annyiban rokon lelkek ő és Alice Weidel, a német széljobbosok vezére, akire és akit fogadott, hogy ugyanazt a sémát követik: helyesen azonosítanak és mondanak ki problémákat, amiket az ellenfeleik szerint már megnevezni sem PC, majd demagóg álmegoldásokat kínálnak rájuk. Tulajdonképpen ha nem arra játszott volna hosszú évek óta a miniszterelnökünk, hogy még leeshet valahonnan egy német alufelnigyár vagy újabb Rheinmetall-deal, amennyiben az ottani dolgokba nem üti az orrát, már hosszú évek óta nyugodtan összejárhatnának.
De nem ez a csodálatos (ez eddig az ellentéte: merő cinizmus), hanem az, hogy pont annyit számít pár száz kilométer nyugati irányba, hogy a német elvtársnő egyébként történetesen leszbikus és azonos nemű párjával nevel gyermeket — ami, ugye, a magyar kormánykommunikáció szerint lényegében a szodómiának felel meg, és ha készülne róluk egy családi fotó, azt törvény szerint le kéne fóliázni, iskoláktól és templomoktól minél távolabb. Egy ideális világban a Weidel-Orbán páros sajtótájékoztatóját áhítattal figyelő miniszterek és ideológusok mindegyikét végig pásztázta volna egy kamera, főleg, amikor Weidel arról beszél, hogy szerinte az a család, amiben van gyerek, és kész. (Ami egyébként szintén egy önkényes és elég kirekesztő definíció, még mielőtt elhinnénk azt az önjellemzést, amely szerint valójában ő a liberális.) Gyermek olvasóimat, ha vannak, szerintem már a levél elején elvesztettem, úgyhogy merem jelezni, hogy ez nem egy ideális világ, de attól még van videós összefoglalónk ezekről a mágikus percekről.
A legcsodálatosabb a héten persze nem ez volt, hanem a tény, hogy marketing-költségvetés felett rendelkezhetnek Magyarországon olyan emberek, akik szerint jó ötlet Stohl Andrással autót reklámozni — és akkor az ócska Nissan-reklámok szexizmusába meg penetráns írásképébe bele sem megyek, ha már Pető Péter is megtartóztatta magát. Máshogyan, de az is ámulatra méltó, hogy a végén még értelme lesz a csádi magyar katonai jelenlétnek, amit eddig igen nehéz volt elhelyezni a birodalmi lázálmok, a különösen bonyolult vagyonmenekítés és a franciáknak szánt összetett gesztusok tengelyén. Dienes Gábriel ír arról, hogy ez a 200 magyar katona tarthatja Csádon kívül az Afrikában is éppen újra imperialista korszakát élő Oroszországot, és hogy miközben a különböző afrikai elnökök és diktátorok sorra ebrudalják ki az egykori európai gyarmattartók utolsó ottfelejtett katonáit, mindenféle random közép-európai országok, mint mi vagy a csehek nyugodtan fontoskodhatunk arrafelé. Rejtő Jenő, ha élne. (Úgyis csapongunk, szóval itt egy év eleji portrénk az íróról és arról, hogy egyáltalán nem csak kávéházakban trippelgetett.)
Szerbiában most először inog komolyan Vučić rendszere, ami abból is érzékelhető, hogy a tüntetések hatására hetente ledob egy tisztet a sakktábláról, csak hogy ő maga állva maradhasson — Szegő Iván Miklós írt arról, lehet-e olyan, hogy morális problémák sodornak el valakit Kelet-Európában. (Csodálatos volna.) Szerbiában mindenre rávetül Vučić árnyéka, úgyhogy nem csoda, hogy az ottani Dubaj, a Belgrade Waterfront történetében is sűrűn felbukkan a neve. Így hát Vincze Miklós epikus terjedelmű helyszíni beszámolóját egyszerre lehet építészeti és politikatörténeti munkaként olvasni, mindkét szempontból elképesztő és intő — mondhatnánk, csodálatos. Mint egy joviális amerikai tengerészgyalogosra bukkanni a Pilisben.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
//Facebook
window.fbAsyncInit = function() {
FB.init( {
appId : '1127860997860088',
autoLogAppEvents : true,
xfbml : true,
version : 'v3.2'
} );
};
( function( d, s, id ) {
var js, fjs = d.getElementsByTagName( s )[ 0 ];
if ( d.getElementById( id ) ) {
return;
}
js = d.createElement( s );
js.id = id;
js.src = "https://connect.facebook.net/hu_HU/sdk.js";
fjs.parentNode.insertBefore( js, fjs );
}( document, 'script', 'facebook-jssdk' ) );
Answer with a single title text, do not add anything else.](https://s.24.hu/app/uploads/2025/02/24_7-masolat2-1024x576.png "Write a new title in Hungarian for this article:
Valahol ott húzódhat a gyerekkor és a felnőttlét határa, hogy valaki egyértelműen pozitív szónak gondolja azt, hogy „csodálatos”, vagy abban az értelemben is használja, hogy elképesztő, hihetetlen, csodával határos, bámulatra méltó.
Szóval felnőtt nyelven mondom, hogy már megint csodálatos hetünk van.
Orbán Viktor végleg elengedte a német mainstream politikával való érdemi (azaz használható) kapcsolatait, és a minden bizonnyal kancellárrá váló CDU-s Friedrich Merz helyett hosszú távra és az AfD-re tett. Annyiban rokon lelkek ő és Alice Weidel, a német széljobbosok vezére, akire és akit fogadott, hogy ugyanazt a sémát követik: helyesen azonosítanak és mondanak ki problémákat, amiket az ellenfeleik szerint már megnevezni sem PC, majd demagóg álmegoldásokat kínálnak rájuk. Tulajdonképpen ha nem arra játszott volna hosszú évek óta a miniszterelnökünk, hogy még leeshet valahonnan egy német alufelnigyár vagy újabb Rheinmetall-deal, amennyiben az ottani dolgokba nem üti az orrát, már hosszú évek óta nyugodtan összejárhatnának.
De nem ez a csodálatos (ez eddig az ellentéte: merő cinizmus), hanem az, hogy pont annyit számít pár száz kilométer nyugati irányba, hogy a német elvtársnő egyébként történetesen leszbikus és azonos nemű párjával nevel gyermeket — ami, ugye, a magyar kormánykommunikáció szerint lényegében a szodómiának felel meg, és ha készülne róluk egy családi fotó, azt törvény szerint le kéne fóliázni, iskoláktól és templomoktól minél távolabb. Egy ideális világban a Weidel-Orbán páros sajtótájékoztatóját áhítattal figyelő miniszterek és ideológusok mindegyikét végig pásztázta volna egy kamera, főleg, amikor Weidel arról beszél, hogy szerinte az a család, amiben van gyerek, és kész. (Ami egyébként szintén egy önkényes és elég kirekesztő definíció, még mielőtt elhinnénk azt az önjellemzést, amely szerint valójában ő a liberális.) Gyermek olvasóimat, ha vannak, szerintem már a levél elején elvesztettem, úgyhogy merem jelezni, hogy ez nem egy ideális világ, de attól még van videós összefoglalónk ezekről a mágikus percekről.
A legcsodálatosabb a héten persze nem ez volt, hanem a tény, hogy marketing-költségvetés felett rendelkezhetnek Magyarországon olyan emberek, akik szerint jó ötlet Stohl Andrással autót reklámozni — és akkor az ócska Nissan-reklámok szexizmusába meg penetráns írásképébe bele sem megyek, ha már Pető Péter is megtartóztatta magát. Máshogyan, de az is ámulatra méltó, hogy a végén még értelme lesz a csádi magyar katonai jelenlétnek, amit eddig igen nehéz volt elhelyezni a birodalmi lázálmok, a különösen bonyolult vagyonmenekítés és a franciáknak szánt összetett gesztusok tengelyén. Dienes Gábriel ír arról, hogy ez a 200 magyar katona tarthatja Csádon kívül az Afrikában is éppen újra imperialista korszakát élő Oroszországot, és hogy miközben a különböző afrikai elnökök és diktátorok sorra ebrudalják ki az egykori európai gyarmattartók utolsó ottfelejtett katonáit, mindenféle random közép-európai országok, mint mi vagy a csehek nyugodtan fontoskodhatunk arrafelé. Rejtő Jenő, ha élne. (Úgyis csapongunk, szóval itt egy év eleji portrénk az íróról és arról, hogy egyáltalán nem csak kávéházakban trippelgetett.)
Szerbiában most először inog komolyan Vučić rendszere, ami abból is érzékelhető, hogy a tüntetések hatására hetente ledob egy tisztet a sakktábláról, csak hogy ő maga állva maradhasson — Szegő Iván Miklós írt arról, lehet-e olyan, hogy morális problémák sodornak el valakit Kelet-Európában. (Csodálatos volna.) Szerbiában mindenre rávetül Vučić árnyéka, úgyhogy nem csoda, hogy az ottani Dubaj, a Belgrade Waterfront történetében is sűrűn felbukkan a neve. Így hát Vincze Miklós epikus terjedelmű helyszíni beszámolóját egyszerre lehet építészeti és politikatörténeti munkaként olvasni, mindkét szempontból elképesztő és intő — mondhatnánk, csodálatos. Mint egy joviális amerikai tengerészgyalogosra bukkanni a Pilisben.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
//Facebook
window.fbAsyncInit = function() {
FB.init( {
appId : '1127860997860088',
autoLogAppEvents : true,
xfbml : true,
version : 'v3.2'
} );
};
( function( d, s, id ) {
var js, fjs = d.getElementsByTagName( s )[ 0 ];
if ( d.getElementById( id ) ) {
return;
}
js = d.createElement( s );
js.id = id;
js.src = \"https://connect.facebook.net/hu_HU/sdk.js\";
fjs.parentNode.insertBefore( js, fjs );
}( document, 'script', 'facebook-jssdk' ) );
Answer with a single title text, do not add anything else.")
