A Falkland-szigetekért folytatott háború és hatásai
- április 3-án Margaret Thatcher brit miniszterelnök közölte, hogy Argentína megszállta a Falkland-szigeteket. Az argentin erők egy nappal korábban, a katonai junta parancsára megtámadták a szigeteket, melyek védelmét brit haditengerészek és önkéntesek biztosították. Az invázió gyorsan legyőzte a védelmet, így válaszul Thatcher egy haditengerészeti kötelék útnak indítását rendelte el a délnyugat-atlanti vizekre.
Ahogy a brit csapásmérő kötelék a célponthoz közeledett, számos összecsapás történt a brit és az argentin erők között a levegőben és a szigetek körüli vizeken. Mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett, beleértve a brit Királyi Haditengerészet hajóit. Az egyik legvitatottabb esemény az ARA General Belgrano argentin könnyűcirkáló elsüllyesztése volt, amely a kijelölt hadiövezeten kívül történt és 323 matróz életébe került.
A britek május 21-én egy kockázatos partraszálló hadműveletet hajtottak végre a San Carlos Water öböl környékén. A terület „Bombapálya” néven vált ismertté az itt végrehajtott merész argentin bombázóküldetések miatt. A partraszállás után a britek több helyen is csatát vívtak, például Goose Greennél, ahol híresen elhunyt Herbert Jones alezredes. A főváros, Stanley körüli magaslatoknál folytatott harcok után az argentin sereg június 14-én tette le a fegyvert – e napot ma a „Felszabadulás napjaként” ünneplik a Falkland-szigeteken.
A háború véres küzdelem volt, 649 argentin, 255 brit katona, és három helyi civil életét követelte. A harcok pszichológiai hatásai máig érezhetőek a veteránok, családjaik és a szigetlakók körében.
A szigetlakók új élete
A Falkland-szigetek lakói számára a győzelem szabadságot jelentett, ám ennek ára is volt. Doreen Bonner, Sue Whitley és Mary Goodwin életüket vesztették egy tüzérségi támadásban. A szigetek visszafoglalásával a britek számos reformot vezettek be: új alkotmányt, kiterjesztett önkormányzatiságot, megemelt segélyeket, és újjáépítették a stanley-i repülőteret. A szigetek gazdasága felvirágzott, jócskán meghaladva az Egyesült Királyság teljesítményét.
A diplomácia terén is önállóbbá váltak, saját magukat képviselik az ENSZ-ben. Argentína ismét területi igényt nyújtott be, melyre válaszul a szigetlakók népszavazást tartottak, és megerősítették kívánságukat, hogy brit tengeren túli területként maradjanak.
Az argentin vereség
A falklandi háború után az argentin katonai junta összeomlott, és 1983-ban demokratikus kormányzat követte. A háború hagyatékát kezdetben elrejtették, negatívan befolyásolva a katonák újrabeilleszkedését a társadalomba. A junta diktatúrája által elkövetett bűnökkel – mint a 30 ezer eltűnt személy – párhuzamosan mély sebeket hagyott maga után.
A harci veszteségeket és az „elszigeteltség” érzését fokozta az argentin nacionalizmus, amely egyre inkább a Falkland-szigetek köré épült. Néstor és Cristina Kirchner elnöksége alatt még nagyobb lendületet kapott a szigetek feletti uralom igénye, amit a falklandi háború évfordulóin is hangsúlyoztak.
A britek „nemes hadjárata”
A brit kormány 1982 júliusában emlék-istentiszteletet tartott a londoni Szent Pál-székesegyházban a háborúban elesettek családjai számára. Ők a győzelemre kívántak fókuszálni, míg Robert Runcie, a Canterbury érseke a megbékélésre buzdított.
A háború Thatcher miniszterelnökségét is megváltoztatta, jelentősen növelte népszerűségét és megnyitotta az utat a „thatcherizmus” politikája előtt. Az őt követő brit vezetők is gyakran hivatkoztak a „Falkland-pillanatra” politikai döntéseik megítélésekor.
A falklandi háború emléke a brit patriotizmust erősítette, különösen az évfordulókon, mint 2012-ben Argentína újra területi igényeket nyújtott be. A mai bizonytalan politikai helyzetben a háború emlékezete továbbra is a nemzeti összetartozás és büszkeség forrása lehet.
A cikket Litván Dániel fordította.
Főkép forrása: 24.hu
