James Fenimore Cooper: A Fogadásból Született Világhírnév
Manapság ugyan leginkább ifjúsági irodalomként tekintenek James Fenimore Cooper írásaira, de a 19. század első felében könyveit számos kritikus és neves pályatárs tartotta nagy becsben. Az író nem is a ma ismertnek számító indiánregényeinek egyikével aratta első nagy sikerét.
Egy Fogadással Indult
Az 1789. szeptember 15-én, New Jersey államban született Coopernek sokáig eszébe sem jutott, hogy írással töltse az idejét. Miután 1805-ben egy rosszul sikerült diákcsíny miatt kicsapták a Yale College-ról, tengerésznek állt egy kereskedelmi hajón, majd belépett a szárnyait bontogató amerikai haditengerészet kötelékébe 1811-ben. Ugyanebben az évben megházasodott, és szerelmével, Susannel hét gyermeket neveltek. A párnak nem voltak anyagi gondjai, Susan is vagyonos családból származott, Cooper pedig apja halálakor jelentős örökséget szerzett.
Első könyvét azután írta, hogy felesége 1820-ban kifakadt egy általa olvasott könyvre, és közölte férjével, ennél még ő is jobbat tudna írni. A beszélgetést egy fogadás követte, és még ugyanebben az évben megszületett Cooper Precaution (Elővigyázatosság) című munkája. Bár nagy sikert nem aratott, fogadtatása pozitív volt.
A következő évben megjelent A kém című regénye, amely a függetlenségi háború idején játszódik, és már bestseller lett. Magyarul is kiadta az 1950-es évek végén a Szépirodalmi Könyvkiadó. Ezután Cooper már legtöbb idejét az írásnak szentelte. 1823-ban megjelent a ma legismertebb műveit, a Vadölőt, Az utolsó mohikánt és a Nyomkeresőt is magában foglaló Bőrharisnya-sorozat első – bár a cselekmény időrendjében negyedik – kötete, a Bőrharisnya.
Ullstein Bild / Getty Images | J. F. Cooper
Korának Leghíresebb Írói Között
Cooper a 19. század egyik legsikeresebb amerikai szerzőjévé vált, könyvei Európában is nagy példányszámban keltek el. Nem csupán a kalandokra szomjas köznép, hanem olyan neves írok is nagyra értékelték műveit mint Victor Hugo, Honoré de Balzac vagy Franz Schubert. Hugo például egyenesen az „Európán kívüli legnagyobb regényírónak” titulálta.
Ma is nagy erényének tartják, hogy elsőként ábrázolt valódi, motivációkkal és komplex személyiséggel felruházott amerikai őslakosokat. Kritikusai is voltak persze, Mark Twain például „közhelyesnek” és „túlírtnak” tartotta könyveit. Nagyszámú munkája közül kevés állta ki az idő próbáját, egy irodalomtörténész például összegyűjtött műveinek kiadásáról úgy nyilatkozott, hogy a Bőrharisnya-regényeket leszámítva „az összeadódó unalom monumentális emlékműve.”
Ettől azonban valószínűleg nem forgott a sírjában az 1851-ben elhunyt Cooper, aki abban a tudatban távozhatott az örök vadászmezőkre, hogy műkedvelőként sikerült korának leghíresebb írói közé betörnie.
Főkép forrása: 24.hu
