Budapest Története: Egy Sugárút Álma Erzsébetvárosban
Budapest, amely nemrég ünnepelte százötvenedik születésnapját, az idők során folyamatos változáson megy át. Az épületek helyet adnak újaknak, az egykori ipari emlékek nyomtalanul tűnnek el, és a belváros átalakulása is folytonos. Az Ismeretlen Budapest sorozatunkban gyakran számolunk be ezeken változásokról, de kevés szó esik a múlt századforduló, a világháborúk közti időszak, a szocializmus vagy a rendszerváltás utáni évek eseményeiről.
Az Erzsébet híd pesti hídfője jelentős átalakításokat hozott, búcsút inthettünk a belváros egy részének. A harmincas évek közepén eltűnt a Tabán, és a kilencvenes években a Belső-Erzsébetváros, valamint Józsefváros jelentős részét bontották le. Bár az Erzsébetvárosban kiadott műemléki védettségek megállították a pusztítást, Józsefváros esetében visszafordíthatatlan károkat okoztak az építkezések.
Egy régi nagyívű terv az Erzsébetváros épületállományát is érintette. A történet több mint százhúsz évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor Morzsányi Károly politikus felvetette, hogy Erzsébetvárosnak szüksége van egy saját sugárútra Erzsébet királyné nevét viselve. A cél a Wesselényi és a Király utca tehermentesítése volt, de a javaslat sokáig megvalósulatlan maradt.
Különböző tervek készültek, és végül 1908-ban kezdett el Budapest vezetése foglalkozni a kérdéssel. Az első javaslat két év múlva érkezett meg, és a Dob utca, valamint a kisebb útvonalak szélesítését javasolta. Támogatták a megoldást, de más tervekkel is előálltak: a Károly-kaszárnya lebontását és a terület új városházzal való beépítését célozták meg.
Ez a terv magával hozta az ötletet, hogy egy huszonöt méter széles sugárút épüljön a Ferenciek tere és a Damjanich utca között, létrehozva egy új kapcsolatot a város szívében. Bár a koncepció jórészt a tervezőasztalon maradt, bepillantást nyújt abba a grandiózus városfejlesztési vízióba, amely Budapest történelmének részévé vált.
Főkép forrása: 24.hu
