A törökverő kormányzó, Hunyadi János 1456-os halála után felbomlott a bárói érdekcsoportok közötti egyensúly, melyet a Garai-Cillei- és a Hunyadi-Szilágyi ligák alkottak. Cillei Ulrik gróf vette át a felügyeletet a mindössze 16 esztendős V. László király felett. Azonnal vita alakult ki a Hunyadi család birtokában lévő királyi javak visszaszolgáltatása kapcsán, különös tekintettel a Nándorfehérvárra, az ország kulcsfontosságú védelmi pontjára. A fiatal uralkodó a keresztes hadával szeptemberben a Délvidékre vonult, ahol Futakon országgyűlést hívott össze.
Hunyadi László, a család új feje, meghajolt a király akarata előtt, és lemondott a megszerzett királyi várakról és birtokokról. Cserébe csak annyit ért el, hogy az elszámolási kötelezettség alól mentesült. Amint azonban V. László október elején a Nándorfehérvár alá érkezett, csak Cillei Ulrikkal mehetett be a várba.
Bent vita robbant ki közöttük, ami végül kardrántásig fajult, és Cillei életét vesztette. Hunyadiék tettükkel súlyos bűnt követtek el, ami miatt sokan elfordultak tőlük. A királyt Temesvárra hurcolták, és 1456. november 23-án a családnak írásos esküt csikartak ki, mely szerint Cillei haláláért nem éri őket retorzió. V. Lászlónak nem volt lehetősége ellentmondani ennek. Azonban Ujlaki Miklós hamar kiszabadította a királyt, és év végére a látszólagos béke helyreállt, bár a mélyben húzódó feszültség 1457 márciusában ismét felszínre tört. V. László Budára hívatta Hunyadi Lászlót, és felségárulási váddal illette, gyors bírósági eljárás után pedig kivégeztette.
Pontosan egy évvel a királyi eskü után V. László 17 éves korában váratlanul elhunyt. A kortársak azonnal gyilkosságra gyanakodtak, ám a későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a király halálának oka fehérvérűség, azaz leukémia volt.
Főkép forrása: 24.hu
