Rokonszenvedés: Egy Családi Tragédia Újraélése Jesse Eisenberg Stílusában
Két amerikai unokatestvér dönt úgy, hogy bonyolult, tragédiákkal terhelt családi kapcsolatukat rendezni próbálják egy közös utazás során. Nem meglepő módon a lengyel városba utaznak, ahonnan nagyanyjuk menekült el a vészkorszak idején. Ezen abszurd és szívmelengető szituációk váltakozása olyan érzéseket kelt, amelyek mélyen Woody Allen-i hangulatot árasztanak. Jesse Eisenberg, a Rokonszenvedés író-rendezője, nem is próbálja titkolni a Woody Allen hatást. Színészként már kétszer eljátszotta Woody Allen alteregóját – sem a Rómának szeretettel, sem a Café Society nem nevezhető kihagyhatatlan mesterműnek – , és íróként az ironikus és önmarcangoló, nagyvárosi értelmiségi humort hozza.
Ha a Rokonszenvedés-re mint egy Woody Allen nélküli Woody Allen-vígjátékra tekintünk, már ez is figyelmet keltő ajánlat. A kérdés azonban az, mitől válik egyedivé a film. Hol ér véget Woody Allen, és hol kezdődik Jesse Eisenberg?
Eisenberg írói és rendezői vonásait most nem önmaga, mint színész mutatja meg a legélesebben. Ő játssza az egyik főszereplőt, Davidet, aki rendezett, kispolgári életet él New Yorkban, és ez leginkább őt magát frusztrálja. David nagymamáját a holokauszt túlélése utáni bűntudat gyötörhette, hiszen sokan elpusztultak, míg ők túlélték. David, mint a holokauszttúlélők harmadik generációja, egy sokkal kisebb horderejű bűntudatot érez. Szinte bocsánatot kér, amiért minden rendben van az életében. Ezt a jószándékú, aggodalmas, gyors beszédű és kicsit idegesítő figurát Eisenberg már nem először formálja meg. Woody Allennel vagy nélküle, ez a karakter nagyon is illik hozzá, talán mert ő maga is kicsit ilyen.
Lehet, hogy a figura ismerőssége miatt, de a Rokonszenvedés alkotóját nem David érdekli a leginkább, aki folyamatosan szabadkozik, hanem az, aki miatt Davidnek szabadkoznia kell. Benji, unokatestvére, erőteljesebb és közvetlenebb személyiség, aki mindig keresi a kapcsolatteremtés lehetőségét. Emellett hajlamos a meglepő konfliktusokra és indokolatlan eltűnésekre. A mentális betegségekről alapvető ismeretekkel rendelkező nézők – ma már szerencsére mind a művész-, mind a plázamozik közönsége egyre tágabb körben tartozik ide – számára világos, hogy Benji a mániás depresszió jeleit mutatja. Ezzel együtt aggódunk Benjiért, vagy éppen vele együtt tennénk helyre Benjit, amikor nem tényleges okból kötözködik a lengyelországi emléktúra vezetőjével, vagy kínos jeleneteket rendez a közös vacsora során.
A Rokonszenvedés nem csak a személyes belső konfliktusokra világít rá, hanem arra is, hogy a családi kötelékek olykor milyen komplex érzelmi hálóban léteznek. Eisenberg zseniálisan ábrázolja ezt a dinamikát, miközben megőriz egy sajátos stílust, amely egyszerre emlékeztet és egyénít.
Főkép forrása: 24.hu
