Az élet apró történeteiről szóló emlékek áradnak egy újabb napon, amikor egy eltört kontaktlencse és egy áttört kerítés borostyánjának története kezd kibontakozni. Anyánk történetei visszarepítenek a kilencvenes évekbe, amikor az ország még a rossz irányba tartott. Apánk az erdőből hozott fadarabokkal erősítette meg a kerítést, miközben anyánk a legrosszabbra felkészült.
Anyám mindig érezte, hogy a múlt és a jövő összefonódik az életben. Apám pedig hitt abban, hogy a történelem ismétli önmagát, és újraéledhet a múlt szépsége. Így vágytak vissza a régi idők egyszerűségéhez, a kétkezi munkához és az emberi közösségekhez.
Végül apánk motort javított, anyánk pedig paprikát ültetett a kertben, és boldogan éltek a hétvégekig, amikor én látogattam őket. Anyám mindig szoros kapcsolatot érzett velem, és úgy érezte, hogy valami öröklik belőlem, ami tőle is származik.
Az emlékek összekeveredtek, de végül minden egy darab paprikával zárult, amit apám a kezembe nyomott. Így zárult az élet apró történeteinek köre, a múlt és a jelen összefonódott, és a jövő felé mutatott. A végső pillanatban pedig éreztem, hogy anyám és apám mindig ott lesznek velem, ahol csak járok.
Főkép forrása: telex.hu
