Sodró Eliza és Rusznák András, akik a Radnóti Színházban, illetve a Loupe társulatban játszanak, Veiszer Alinda vendégei voltak egy beszélgetésen. Rusznák elmondta, hogy hatévente vált, hogy megújulhasson a karrierje során. Vidéki színházban játszva többféle műfajban kipróbálhatta magát, míg Budapesten több castingra hívják, több lehetőségük van.
Sodró Eliza számára nem a főváros volt a fő cél, hanem egy olyan műhelyben dolgozni, ahol hagyják játszani. Rusznák elmondta, hogy mindig hitt abban, hogy színész lesz, és amikor először nem vették fel a főiskolára, döntött, hogy csak magának fog hinni. Azóta azon dolgozik, hogy olyan előadásokban vegyen részt, amik közelebb hozzák a társadalmat kevéssé ismert problémákhoz.
A Loupe-ban játszva egy olyan történetet alakítanak el, amiben egy pár elveszíti a babáját. Ez a próbafolyamat egy transzgenerációs trauma feldolgozása volt, hiszen többen átéltek hasonlót a családjukban. Sodró Eliza szerint az előadás alatt kialakul egy olyan összekapaszkodás a nézők között, ami csak azok között jöhet létre, akik átélték ugyanazt.
A közéleti szerepvállalásukról is szó esett, miután elszavaltak egy verset a Tisza párt rendezvényén. Nem a pártért, hanem a változásért álltak ki, hiszen mindketten úgy érzik, hogy szükség van a változásra az országban. Sodró Eliza kritizálta a gyűlöletkeltést, mely szerinte iszonyatos mentális állapotba taszította az embereket.
Végül szóba került a kaposvári egyetem átalakulása is, melyet Sodró Eliza „folyamatban lévő sebnek” nevezett. Azt mondta, hogy sok tanár kirúgásával és Vidnyánszky Attila vezetése alatt fellépő problémákkal nem lehet tovább menni, és szükség van a változásra.
Főkép forrása: telex.hu
