A magyar társadalom számára nehéz kihagyható, és röviden elmesélhető élettörténelti visszaemlékezés a vidéki gettókban. Talán nem véletlen, hogy az országban viszonylag kevés a konkrét gettóemléktábla a vidéki holokauszt-emlékhelyeken. Végső István legújabb könyvbele, a „Gettóélet ’44 – A magyarországi vidéki gettósítás története” című munkájában próbálja megfejteni ezen időszak ambivalens hozzáállását, és bepillantást nyújt a magyarországi gettósítás kegyetlen valóságába. A kötet bemutatására közelmúltban került sor a Magyar Nemzeti Levéltárban, ahol Ablonczy Balázs beszélgetett a szerzővel a gettósítás megdöbbentő részleteiről és következményeiről. A könyv számos egyedi példát mutat be a vidéki gettók megszálló embertelenségéről és a gettóba hurcolt zsidók szenvedéseiről, a kínzásokról, megalázásokról és az önfselfinanszírozó modellről. A kötet mélyebb betekintést nyújt a gettóélet mindennapjaiba, és arra készteti az olvasót, hogy szembenézzen a múlttal és felejthetetlenül tanuljon belőle.
Főkép forrása: telex.hu
