MacLehose Trail: Felfedezés Hongkong varázslatos tájain
Kíváncsian, de aggodalommal vegyes érzésekkel vágtam neki az előttem álló kalandnak. Míg a Kínához tartozó hongkongi táj felfedezése izgalmasnak tűnt, a kulturális különbségek, amelyek már a japánoktól a tajvani vendégszeretet után egyértelművé váltak, aggasztottak. Január végén, a kínai újév idején érkeztem, amikor a kulturális sokszínűség még inkább kézzelfogható volt.
A MacLehose Trail csodálatos panorámákat kínál, időnként lélegzetelállító kilátással Hongkongra, amely az ünnepek alatt nemcsak a turisták tűrőképességét, hanem önuralmát is próbára teszi.
Első nap: Konfliktus a kempingben
Pár napos városnézés után a túra első napjára bemelegítő szakaszt terveztem. Az ünnep miatt sok bolt zárva volt, de végül sikerült mindent beszereznem, és stabilan működött a tömegközlekedés, így könnyedén eljutottam Sai Kung városkába, ahonnan kisbusszal lehetett elérni a túra kezdőpontját. Az úton sok diákcsoport, hatalmas hátizsákok és vásárlószatyrok vegyültek.
A kezdőpont könnyen megtalálható volt, az első kilométerek viszont egy autóút mellett teltek el. A Dél-kínai-tenger egyik oldalamon, a High Island-víztározó a másikon gyönyörű látványt nyújtott. Az eső is ott talált meg, amikor a sátor felállítására került sor, de a következő kemping a tengerparti elhelyezkedésével sokkal vonzóbbnak bizonyult.
Ám a nyugalom nem tartott sokáig, mert egy fiatalokból álló csoport hangos zeneszóval és üvöltözéssel rontotta el a természet csendjét. Mivel nem sikerült közös nevezőre jutnunk, tovább indultam a következő kemping felé.
Második nap: Találkozás a mérges vörösnyakúval
Reggel bámulatos kilátás fogadott a sátoromból, a szomszédos kínai csoport barátságos hangulatban készülődött. A nap folyamán homokos strandok és fennsíkok váltogatták egymást, a partvonalról a Sharp Peak hegye is jól látszott. Délutánra az ösvény nehezedett, meredek emelkedőkkel és zsúfolt turistaösvényekkel.
Az erdő színes virágainak illata lenyűgöző volt. A nap végére sötétedni kezdett, és megérkeztem a kempingbe, ahol már barátkozóbb légkör fogadott. Az este végén egy gyönyörű nyugágyban pihentem a kemény nap után.
Harmadik nap: Misztikus erdő és a makákóhergelő turista
A harmadik napra már reggel 6 órakor zendültek a korán induló csoportok, de a táborozó tömegek távozásával a hangulat barátságosabb lett. A titokzatos ködben tett sétám során a Sha Tin-hágóhoz érkeztem, ahol feltöltöttem a készleteimet. Később viszont találkoztam a Kam Shan park makákóival, ahol a turisták etették az állatokat, ahelyett, hogy tiszteletben tartották volna a szabályokat.
Negyedik nap: A sziklák és felhőkarcolók játéka
A következő reggelre kiderült, hogy a kemping nem hivatalos, gyorsan kellett pakolnod, de a kávézóban barátságos társaság gyűlt össze. A legmagasabb csúcs, a Tai Mo Shan felé indultam, ahol elértem a legmagasabb pontot, de a hadsereg megszállta a területet. A nap folyamán a köd és a város látképe lenyűgöző kontrasztban álltak egymással.
Ötödik nap: Ámbrafák az Ezersziget-tó partján
Az utolsó napon kora reggel indultam, az idő szeles és tiszta volt. Az úton egyre több helyi sportolóval találkoztam, végül beértem a Tuen Mun lakóövezetbe, ahol a MacLehose Trail véget ért. Az élmény felejthetetlennek bizonyult, és ráébredtem, hogy Hongkong nemcsak a város, hanem a természet csodáit is rejt.
A túra során sok színes és különböző élményben volt részem, de legfőképp az emberek kedvessége és a természet szépsége marad meg emlékezetemben. Hongkong valóban lenyűgöző hely, ahol a városi élet és a vadregényes táj harmonikusan megfér egymás mellett.
Főkép forrása: telex.hu
