A Tupkalenko testvérek története: A háború árnyékában
A Harkiv megyei Kalinove faluban, mindössze 15 kilométerre az orosz határtól, két kisfiú, Andrij Tupkalenko és öccse, Makszim él. Andrij nyolcéves, míg öccse hat. Ők az utolsó gyermekek a faluban, miután az orosz invázió miatt szinte mindenki elmenekült a településről és a harcok elől.
A testvérek nem csupán barátaikat, hanem édesapjukat, Jurij Tupkalenko szakaszvezetőt is elvesztették a háborúban. Jurij mindössze 28 évesen esett el a Bahmuttól délre zajló harcok során. Édesanyjuk, Varvara Tupkalenko szerint a háború traumatizálta gyermekeiket, akik az invázió előtt még kisautókkal játszottak, most azonban műanyag fegyverekkel és puskákkal játszanak a faluban.
A Kalinove-i gyerekek száma drámaian csökkent: tavasszal még akadt néhány játszótársuk, de azóta a többiek mind elmenekültek. A falu egykor virágzó közössége mára elnéptelenedett, a játékterek helyett elhagyott lövészárkok szolgálnak búvóhelyként a gyerekek számára.
„Ezeket a gyerekeket a háború sebezte meg” – mondta Varvara. A család nem kíván elköltözni Kalinovéból, részben azért, mert a gyerekek ezt nem szeretnék. A háború kitörése óta a család a harkivi lakásuk és Kalinove között ingázik, attól függően, hogy mennyire erősek a légicsapások. Varvara elmondta, hogy a harkivi város is célkeresztben van, és a drónok folyamatosan rettegésben tartják a gyerekeket.
Kalinove, ahol korábban háromezren éltek, az invázió első napjaiban orosz megszállás alá került, de az ukrán erők 2022 őszén visszafoglalták. Az aktív front vonala mindössze néhány kilométerre húzódik a még álló házaktól.
Az ENSZ adatai szerint eddig több mint 3,5 millió ukránnak kellett elhagynia az otthonát, közülük legalább 737 ezer gyermek. A háború és az általa okozott feszültség komoly hatással van a gyermekek mentális egészségére is. A Save the Children jelentése hangsúlyozza, hogy a konfliktus folyamatossága és a trauma súlyos következményekhez vezethet.
A harcok között a Tupkalenko fiúk igyekeznek megtartani a gyermeki lélekből fakadó örömöt, azonban a háború árnyéka folyamatosan jelen van életükben. Varvara beszámolt arról, hogy kisebbik fia gyakran felébred éjfél körül, hogy megkérdezze, hol van az apja. A testvérek érzéseik kifejezésében is haraggal reagálnak az oroszokra, akik apjukat megölték.
Katerina Holtsberh, egy kijevi családterapeuta hangsúlyozza, hogy a háborús traumák felnőttkorban is érezhetőek lehetnek, hatással a gyerekek érzelmi fejlődésére és a társas kapcsolataikra.
A történeteik bemutatják, hogy a háború nemcsak a fizikai környezetüket változtatta meg, hanem a gyermekek belső világát is. Az élet nehézségei, a veszteség és a trauma árnyékában a Tupkalenko testvérek szembenéznek a jövő kihívásaival, miközben próbálják megőrizni ártatlanságukat a háború pusztító hatásaival szemben.
Főkép forrása: telex.hu
