Az ivókutak története: A víz forrása az alkohol helyett
Évszázadokkal ezelőtt, amikor a tiszta ivóvíz biztosítása még nem volt megoldott, sokan az alkoholos italokhoz folyamodtak. Ez a közhiedelem sok filmben és sorozatban is reflektálódik, ahol a középkori emberek rendszeresen boroznak, szinte bármilyen napidőben. A történészek azonban azt állítják, hogy ez csupán tévhit. Valóban előfordult, hogy az emberek víz híján alkoholt ittak, de főként az iparosodás után, elsősorban a városi munkások körében, akik nem fértek hozzá tiszta ivóvízhez.
A köztéri ivókutak bevezetése éppen ezen a problémán kívánt változtatni. Az ókori Rómában is építettek ivókutakat, amelyeket Nepálban már a hatodik században faragott kőből készült nyilvános kutak kísértek. A 19. század második felében azonban a köztéri ivókutak jelentős szerepet játszottak a vízellátás javításában, köszönhetően a józansági mozgalmaknak, amelyek a városok ivóvíz szolgáltatásának fejlesztését szorgalmazták.
Ezeket a kezdeményezéseket nők vezette aktivisták támogatták, akik erkölcsi és egészségügyi programokat indítottak el. New Yorkban például 1888 körül építették meg a Tompkins Square parkban álló kutat, amely oldalán a „temperance”, azaz józanság felirat olvasható. Londonban 1879-re közel 800 ivókutat alakítottak ki, míg Párizsban Richard Wallace honosította meg a kutak ötletét, amik nemcsak a városlakóknak, hanem a hajléktalanoknak is segítséget jelentettek.
A kutak kihelyezése nemcsak a vízellátás javítása, hanem a közegészségügy szempontjából is fontos volt, hiszen cél volt, hogy az emberek inkább vizet igyanak, mint alkoholt. Londonban az első kutakat kifejezetten kocsmák elé állították, hogy a helyiek könnyebben hozzáférjenek az ivóvízhez. A templomkertbe telepített kutakon Jézus szavait örökítették meg, mint például: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé.”
A biztos ivóvíz kérdése szorosan összefonódott az egészségügyi helyzettel. Londonban John Snow felfedezése a kolera terjedésének okait illetően gyakran említett mérföldkőnek számít, mivel rájött, hogy a járvány szennyezett vízzelfügg össze. Az ő munkája az ivóvíz-hálózat karbantartásának fontosságát is hangsúlyozta.
Amerikában hasonló kezdeményezések indultak el a polgárháború után is, amikor a Woman’s Christian Temperance Union ivókutakat kezdett építeni a városokban. Ezek a kutak nemcsak az emberek, hanem a lovak szomjúságának csillapítására is szolgáltak.
Napjainkban a városok célja a felesleges műanyaghasználat csökkentése és az ivókutak újbóli telepítése. Londonban, ahol a 2010-es évekre a kutak száma drasztikusan megcsappant, 2018-ban az önkormányzat ígéretet tett, hogy újra elkezdik ivókutak telepítését.
Az ivókutak kihelyezése nemcsak a környezeti tudatosság szempontjából fontos, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy egy civilizált társadalomban alapvető, hogy könnyen hozzáférhető ivóvízforrások álljanak rendelkezésre. Magyarországon a klasszikus kék kutak is egyre inkább visszaszorulnak, de léteznek olyan platformok, ahol ezek a közkutak térképen nyomon követhetők.
Reméljük, hogy a jövő városainak tervezői figyelembe veszik ezt a történelmi örökséget, és folytatják az ivókutak telepítését a közérdek szolgálatában.
(Források: Financial Times, New Histories, London Assembly)
Főkép forrása: telex.hu
