A Nagykereki Vasútvonal Sorsának Vége
Szombat este 8 órakor indul el az utolsó vonat a Nagykereki vasútállomásról. A vonat ablakából fekete szalagot fognak majd kihelyezni, jelezve a vonal véglegességét. A kalauz, akit a gondolatai távolabbra vezettek, csendesen nézett a távolba, miközben egy cigarettára gyújtott. Mellette a buszsofőr is csendben figyelt, így a három utas együttes csendben nézte az üres állomást.
Sajnos senki sem hisz abban, hogy a kormány valaha újraindítja a személyforgalmat, és mindannyian éreztük, hogy szombat este a vasútvonal története lezárul.
Pár éve még nem volt jele a tragikus végkifejletnek. A Debrecen és Nagykereki közötti, 106-os számú vasútvonal, amelyet 1894-ben adtak át, a múltja során számos viszontagságot átélt. A trianoni békeszerződés következtében az új határ kettészakította a vonalat Nagykereknél. Bár az 1940-es bécsi döntés ideiglenes megoldást nyújtott, 1944-től a vonal végérvényesen zsákvonallá vált.
Az 1970-es években felmerült a villamosítás lehetősége, de az első komolyabb fejlesztésre egészen a 2010-es évekig kellett várni. 2012-ben a vonal mentén fekvő települések jelentős európai uniós támogatáshoz jutottak a vonal felújítására, amelyhez saját forrást is biztosítottak. A 2015-re befejezett projekt keretében felújították a vasútállomásokat, és összhangba hozták a helyi buszok menetrendjét a vonatokéval. E fejlesztéseknek köszönhetően 2020-ra az utasforgalom 48%-kal nőtt, ám azóta a helyzet drámaian megváltozott.
A Nagykereki vasútvonal végére érve nemcsak egy közlekedési lehetőség tűnik el, hanem egy olyan jelenség is, amely évtizedek óta része volt a helyi közösség életének. A jövőbeli fejlesztések és lehetőségek kérdése továbbra is nyitott, de egyelőre a mostani helyzet árnyékában csak a múlt emlékét tarthatjuk fenn.
Főkép forrása: 444.hu
