A Szerelem Újraélésének Kísérlete
Pedig én már azt hittem, hogy túl öreg vagyok a szerelemhez. Csak szórakozásból olvastam a társkereső hirdetéseket, de sajátot sosem mertem volna feladni. Egyrészt nem tudtam volna, mit írnék magamról húsz-huszonöt szóban, másrészt meg a szomszédok, na meg a fiam véleménye is aggasztott. Észrevétlenül néztem, miként gondolkodnak mások, hiszen mindenki tudja, hogy az ötvenen túl nem könnyű újra találkozni a szerelemmel.
A hirdetések néha szórakoztatnak, máskor szomorúak. Egy 42 éves, megváltozott munkaképességű fiatalember keresi a társát, és elég szomorú látni, hogy mennyien élnek egyedül, még fiatalon is. Magányos hirdetések között kalandozva, fiatalok és idősek igyekeznek kapcsolatokat kialakítani. Egy huszonnégy éves jogászlány kedves hirdetése is megragadta a figyelmemet; a mai világban, amikor bárki bárhol ismerkedhet, mégis sokan egyedülállóként élik mindennapjaikat.
A legmeghatározóbb mégis az a hirdetés volt, amire figyeltem. Valaki, aki nem a mai kor “öreg” jeligéit használta, hanem egy szívhez szóló, romantikus “nocturne”-t. Ekkor megfordult a fejemben, lehet, hogy ennél több is van az életemben. Olyan sok idő telt el, mióta egyedül voltam, hogy a gondolat is ijesztő volt. De a felnőtt fiam, Attila, aki Münchenbe készül, nem akarok beleszólni a magánéletébe, így hát továbbra is magamban küzdöttem a gondolatokkal.
Mikor végül randevúra mentem egy Miklós nevű férfival, nem tudtam, mit várjak. Az este végül kellemesen telt, közös beszélgetéseink során kiderült, hogy sok közös érdekünk van. Miközben sétáltunk, összekapaszkodtunk, és rájöttem, hogy az a kézszorítás már egyfajta összekapcsolódást jelentett számomra.
Később üzeneteket váltottunk, apró figyelmességek, mint a virágcsokrok, már régen örömet okoztak nekem. De hónapok múltán egy hirtelen megváltozás miatt aggódni kezdtem; Miklós egyre inkább eltávolodott tőlem, míg végül bejelentette, hogy egyedül szeretne lenni. Az első sokk után egyre inkább arra kérdeztem, vajon miért.
Az érzelmek zűrzavara tele volt félelemmel és bizonytalansággal. Meg akartam érteni, miért fosztott meg magát tőlem. Amikor végül összefutottunk, és kérdezni próbáltam, csak távolodott. A legrosszabb, hogy láttam a fogait, ami önbecsülésének és büszkeségének hiányát jelezte.
Az élet néha furcsa helyzeteket teremt. Kérdések maradtak megválaszolatlanul, de tudtam, hogy az érintés, a szeretet és a kölcsönös bizalom sosem fog eltűnni az emlékeimből, akármerre is vezet az élet utam. Az újrakezdés nem könnyű, de a remény nem hal meg az idő múlásával, és talán egyszer újra találkozik majd a szeretet.
Főkép forrása: telex.hu
