Új felfedezések a mentális zavarok genetikai hátteréről
Egy új genetikai vizsgálat szerint a különböző mentális zavarok biológiai szinten sokkal több közös vonást mutathatnak, mint korábban hitték. A Colorado Boulder Egyetem és a Mass General Brigham kutatói által végzett tanulmány eredményei lehetőséget nyújtanak a jövőbeni diagnosztikai és kezelési módszerek javítására, különösen azok számára, akik több mentális zavarral is élnek.
A kutatás során több mint hatmillió ember DNS-ét elemezték, köztük több mint egymillió olyan személyét, akit legalább egy mentális zavarral diagnosztizáltak. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint világszerte több mint egymilliárd ember szenved valamilyen mentális zavartól.
Andrew Grotzinger, a Colorado Boulder Egyetem pszichológia és idegtudomány tanszékének adjunktusa, a tanulmány levelező szerzője elmondta, hogy jelenlegi diagnosztikai gyakorlatunk sokszor a rendelői megfigyelésekre korlátozódik, és ezért előfordulhat, hogy ugyanannál a személynél többféle pszichiátriai zavart is diagnosztizálnak, ami nehézségeket okozhat a kezelés során.
A kutatócsoport 14 különböző pszichiátriai zavart vizsgált, és arra a következtetésre jutott, hogy a genetikai különbségek túlnyomó része öt tágabb genetikai mintázatra vezethető vissza. Ezek a mintázatok 238 olyan genetikai variánshoz kapcsolódnak, amelyek befolyásolják az agy fejlődését és működését. Az így azonosított kórképeket öt csoportba sorolták.
Az első csoportba kényszeres jellegű zavarok, mint például az anorexia nervosa, Tourette-szindróma és obszesszív-kompulzív zavar tartozik. A második csoport az internalizáló zavarokat, például a depressziót és a szorongást foglalja magában. A harmadik csoport a szerhasználati zavarokra fókuszál, míg a negyedik a neurofejlődési zavarokra, mint például az autizmus és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar. Az ötödik csoportot a bipoláris zavar és a skizofrénia alkotja, amelyek genetikai kapcsolata meglepően szoros, hiszen a skizofrénia genetikai jelének körülbelül 70%-a a bipoláris zavarral is összefügg.
Grotzinger hangsúlyozta, hogy genetikailag vizsgálva a két állapot inkább hasonlít egymásra, mint különbözne. A tanulmány eredményei megkérdőjelezik a mentális zavarok eddigi elkülönülésének kérdését, és a kutatók remélik, hogy ezek az új felfedezések irányt mutatnak a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének jövőbeli frissítéseihez.
A kutatók szerint a közös genetikai tényezők, amelyek a zavarok mögött állnak, már születés előtt befolyásolhatják az agy fejlődését, míg mások később, felnőttkorban bizonyulnak jelentősnek. Ez segíthet megérteni a mentális zavarok közötti átfedéseket, amelyek a statisztikák szerint a diagnosztizált esetek több mint felénél előfordulnak.
A tanulmány eredményei új lehetőségeket nyithatnak meg a mentális zavarok kezelésében, és hozzájárulhatnak a hatékonyabb terápiák kidolgozásához, amelyeken keresztül a betegek talán kevesebb gyógyszert vagy pszichoterápiás beavatkozást igényelnek.
Főkép forrása: euronews
