A magyar közvélemény egyik legnagyobb problémának tartja a korrupciót az országban, azonban kevesen mernek bejelentést tenni, ha tudomásukra jut egy korrupt cselekedet, és még kevesebben tudják, hogy kinek forduljanak ilyen esetekben – derült ki az Állami Integritás Hatóság Tiszta Úton című kutatási programja keretében végzett reprezentatív közvélemény-kutatás eredményeiből. A kutatásból az is kiderült, hogy a közvélemény toleránsabb néhány olyan esetekkel szemben, amelyeket korrupciónak lehetne minősíteni.
A budapesti bemutatón Ferenc Pál Biró, az Integritás Hatóság elnöke hangsúlyozta, hogy Magyarországon sokat beszélnek a korrupcióról, és az áprilisi választások egyik legfontosabb témája volt. Mindazonáltal ez az első alkalom, hogy egy átfogó, reprezentatív felmérés készült a korrupcióval és az integritással kapcsolatos közvélemény tapasztalatairól a magyar lakosság körében a témát szisztematikusan és kontextusban vizsgálva. A „Tiszta Úton” közvélemény-kutatást évente megismételik majd, és ahogyan Vajda Kinga, a projekt vezetője elmagyarázta, azt kormányzati tisztségviselőkkel és üzleti vezetőkkel végzett felmérések fogják kiegészíteni. Valójában az üzleti vezetők felmérésére vonatkozó adatgyűjtés már be is fejeződött.
Az eddig közölt közvélemény-kutatás a 2025-ös adatokon alapul, így különösen érdekes lesz összehasonlítani azokat a 2026-os felmérés adataival. A megkérdezettek 42 százaléka egyetértett a 2025-ös felmérésben való részvétellel, amely Vajda szerint különösen magas.
A felmérés szerint a korrupció Magyarország három legnagyobb problémája közé tartozik; csak az inflációt és az állami egészségügy helyzetét nevezték többen súlyosabbnak problémának.
A megkérdezettek 41,6 százaléka szerint a korrupció Magyarország legnagyobb problémája. A vizsgáltak enyhén magasabb aránya pedig úgy vélekedett, hogy a korupció „rendkívül elterjedt” az országban – 42,4 százalék osztotta ezt a véleményt – míg 31,3 százalék a valamivel enyhébb „jelentősen elterjedt” opciót választotta. Emellett a megkérdezettek 45,7 százaléka úgy vélte, hogy a korrupció jelentősen megnőtt 2020 és 2025 között, míg 5,1 százalék szerint enyhén csökkent, és 0,6 százalék szerint jelentősen csökkent.
Nemcsak észlelik a megkérdezettek a korrupciót, de hatásait is érzik. A lakosság 10,3 százaléka úgy érzi, hogy a korrupció „nagymértékben” befolyásolja mindennapi életüket, 24 százalékban nagyobb mértékben, 41,9 százalékban pedig kisebb mértékben.
Tehát a lakosság háromnegyede úgy érzi, hogy a korrupció valamelyest befolyásolja életüket, míg több mint egy harmaduk úgy véli, hogy életüket nagymértékben vagy nagyon nagymértékben érinti a korrupció.
Vajda Kinga szerint a jövőben fontos lesz értékelni és monitorozni ezt, mert a korrupciónak statisztikailag igazolható hatása van az emberek szubjektív jólétére – vagyis a korrupció észlelése csökkenti az emberek jólétét.
A tanulmány egyik feltűnő megállapítása az, hogy bár a magyar társadalom nemcsak magas szintűnek tartja a korrupciót, és elítéli azt, viszonylag kevés megkérdezett mondta azt is, hogy lépéseket tennének, ha szembesülnének a korrupció gyanújával.
A válaszadók 73,6 százaléka eltérítendőnek tartja a korrupciót, de csak 26,8 százalékuk mondta volna, hogy aktív lépéseket tenne, ha egy észlelt korrupciós esettel találkozna.
Bíró és Vajda szerint ez a ellentmondás elsősorban az információhiányból, a bizalmatlanságból és a félelemből fakad. A magyar lakosság többsége nem tudja, hogy kit vagy melyik intézményt kéne felkeresnie, ha bejelentést akarna tenni egy korrupciós ügyről; a kutatóknak majdnem 70 százaléka azt mondta, hogy nem ismer ilyen magyar intézményt. És még ha tudnák, sokan úgy gondolják, hogy a magyar hatóságok nem tudják biztosítani a védelmet a korrupció ellen (33,6 százalékukna ezek a teljesen nem képesekre mondta, és 40 százaluk mondta, hogy valószínűleg nem képesek erre). Emiatt sokan úgy érezhetik, hogy még ha bejelentenék, amit láttak, az nem vezetne semmilyen konkrét eredményhez – nem változtatna semmin. Ráadásul sokan attól tartanak, hogy az állam nem lenne képes megvédeni a beszámolt információkat; más szóval, ha bejelentenék a korrupciót, ők lennének azok, akik végül szenvednének.
Ez pontosan az az ok, ami miatt Bíró szerint vitathatatlanul fontos a kormánynak bizalmat építeni, és szélesebb körben ismerté és biztonságosabbá tenni a bejelentési csatornákat. A kormánynak meg kell védenie azokat, akik szólnak, és be kell mutatnia, hogy a bejelentéseknek valós következményei vannak.
Nagyon fontos tisztázni, hogy mit jelent a korrupció és mit nem. Vajda Kinga elmagyarázta, hogy a kutatás egyik első lépése az volt, hogy megállapítsák a korrupció és az integritás meghatározásait. A kutatók a korrupciót „olyan jelenségként határozták meg, amelyben egy egyén, csoport vagy intézmény a rájuk bízott hatalmat visszaélve személyes előnyt szerez, ami általában a közérdeket károsítja vagy megsérti a törvényeket, rendeleteket és/vagy az integritási normákat.
Korrupciónak számít az is, ha valaki egy előny megszerzése érdekében nyújt vagy biztosít valamilyen személyes előnyt egy hatalommal felruházott egyénnek, csoportnak vagy intézménynek. Az ilyen eseteket korrupciónak tekintjük, még akkor is, ha valamely fiktív vagy valós közérdek látszatával járnak.” A megkérdezettek természetesen nem azt kérdezték, hogy egyetértenek-e ezzel a meghatározással; helyette különböző kérdéseket tettek fel nekik, például hogy korrupciónak tartanák-e, ha egy közszolgálati tisztviselő kenőpénzt fogad el, ha egy páciens okosórát ad egy ápolónőnek, vagy ha valaki kapcsolatait használja fel ahhoz, hogy kihagyjon egy sort az orvoshoz, stb. Vajda Tímea kiemelte, hogy érdekes megállapítás, hogy a magyarok különböző korrupciós cselekményeket eltűrnek eltérő mértékben.
Míg a magyarok 90,6 százaléka elfogadhatatlannak tartja, ha valaki pénzt ad egy másik személynek előny megszerzése érdekében, csak 68,7 százalékuk ugyanezt látja egy ajándék esetében, és 63,9 százalékuk nem fogadnék el egy szívességet.
A különböző korrupciós cselekmények észlelése és elfogadása is kulcsfontosságú témák voltak a tanulmány bemutatását követő kerekasztal-beszélgetés során. Burai Petra, az Integritás Hatósághoz tartozó Integritás Akadémia oktatásvezetője szerint az általa használt meghatározás alapján akkor is korrupciónak számít, ha valaki nem kér számlát egy szerelőtől, vagy céges vezetőként elfogadja egy labdarúgó mérkőzésre szóló jegy adományát. Az attitűdök átalakítása által lehet elérni hosszú távon a korrupcióval szemben. Szabó Andrea szerint azonban rövid távon semmi sem hatásosabb, mint a politika hatása – konkrétabban a közállam erőfeszítéseinek hatása a közvélemény javítására. Vincze Orsolya szerint látható eredmények vannak: egy K-Monitor tanulmány szerint az egészségügyi rendszerben a rejtett kifizetéseket szinte teljesen felszámolták a hatóságok szabályozó intézkedések és oktatás által, és a orvosok most kényelmetlenül érzik magukat, amikor valaki személyes kapcsolatok révén beteget igyekszik hozzájuk irányítani. Burai Petra szerint minden társadalmi változás esetén a kulcsfontosságú kérdés a korrupció elleni küzdelemben, hogy milyen mértékben érzik az emberek, hogy a változás az ő sajátja-e. A társadalom képes megváltozni, csak valakinek el kell indítania a folyamatot.
Ha még több gyors, pontos és pártatlan hírt szeretnél Magyarországról vagy Magyarországról, iratkozz fel a Telex English hírlevelére!
Főkép forrása: telex.hu
