Az optikai távírók új világa: Claude Chappe és a Chappe-telegráf
„Hát, istenem, a telegráf. Láttam olykor egy-egy út végén, egy kis dombocskán, a szép napsütésben, amint kinyújtja hajlékony, fekete karját, mint egy óriási bogár a lábait, és esküszöm, hogy mindannyiszor izgalom fogott el, mert arra gondoltam, hogy ezek a különös jelzések pontos mozdulatokkal hasítják a levegőt, és háromszáz mérföldnyire viszik el egy asztalnál ülő ember ismeretlen gondolatait ahhoz az emberhez, aki egy másik asztalnál ül a vonal túlsó végén.” – így morfondíroz Monte Cristo grófja Alexandre Dumas regényében a kor telekommunikációs csúcstechnológiájáról.
Dumas 1844-ben kezdte el folytatásokban közölni a regényt, éppen abban az évben, amikor Samuel Morse először küldött üzenetet a róla elnevezett kóddal egy kísérleti szikratávírón. A gróf tehát még nem elektromos telegráfról beszél, hanem egy másik rendszerről, ami Franciaországban évtizedekig működött: a szemafortávíróként is ismert Chappe-telegráfról.
A történet egy pontján – spoiler! – aztán a gróf egy kisebb vagyonnal megvesztegeti az egyik telegráfállomáson dolgozó operátort, hogy küldjön tovább egy álhírt, nagy veszteséget okozva ezzel a gróf egyik ellenségének. Dumas a valóságban is talált ihletet ehhez a fordulathoz: pár évvel a regény publikálása előtt olyan botrány forgatta fel Franciaországot, amiben szintén kulcsszerepet játszottak…
[A teljes cikk elérhető itt: https://mek.oszk.hu/00300/00374/html/04.htm]
Főkép forrása: telex.hu
