A Csalhó túra: Egy nap a hegyekben

Az utóbbi időszakban az időjárás nem volt kedvező a túrázók számára, és amikor Szilágyi „Laza” Pista, a túratársam, hónapról hónapra említette, hogy „na, nem megyünk ki a Csalhóra?”, mindig feszültséget éreztem. Nem a hegy miatt, hanem az emlékek terhe alatt. Két korábbi Csalhó-túrára emlékezhettem, mindkettő ködben, hidegben és szélben zajlott, és a gyönyörű kilátás elmaradt.

Pista azonban nem tágított, hiszen a Csalhó varázsa mindig is lenyűgözte, és meggyőzött arról, hogy egyszer szép időben is látnom kell. Valószínűleg a fáradtság és a kíváncsiság vegyült bennem, és amikor december közepén Pista felfedezett egy ígéretes napot, választanom kellett. Végül a Bucsecs helyett a Csalhó mellett döntöttem, bízva abban, hogy eljött az idő, hogy megtapasztaljam ezt a csodát.

Az út a Csalhóra

Sokan úgy vélik, hogy egy hegyet egyszer elég „kipipálni”, de a tapasztalat éppen az ellenkezőjét mutatta: a Csalhó minden évszakban más arcát mutatja. Mivel most a látvány volt a fő cél, a Tóka-csúcsot egy harmadik úton közelítettük meg, a Juhász-tisztás felől. Az út mentén található kis ortodox kolostor és a híres Dochia menedékház csak fokozta az élményt.

Érdekes módon a Juhász-tisztásnál már éreztem a táj szépségét. A sziklafalak magasodtak, távolabb különböző alakú kőtömbök tűntek fel, és a környező hegyek hullámzottak. Pista és én úgy éreztük, hogy már most kárpótolva vagyunk mindazért, amit eddig nem láttunk.

A csúcstámadás

A Dochia menedékház után várt ránk a legnehezebb szakasz: a Tóka csúcsának megmászása. A lépcsők gyorsan elkeserítően meredekké váltak, de megérkeztünk a Tókára, ahol gyönyörű kilátás fogadott minket. A távolból feltűntek a Kelemen-havasok és a Fogarasi-havasok, míg a háttérben a Királykő tűnt fel.

A visszaút során a lépcsők más arcot mutattak, és a kutyánk, aki csatlakozott hozzánk, szinte játszadozott a lépcsők között, ugyanis a lefelé vezető út már könnyedén alakult számára.

Befejezés

A nap végére már világossá vált, hogy megérte a kirándulás. A Csalhó nemcsak a csúcsot adta, hanem egy teljes nap élményét: a fény, az alkony és a hegyek szépsége mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ezt a napot sosem feledjük. Hazafelé már a sötétben haladtunk, de ez nem bántott minket. Amit vártunk, megkaptuk: egy csodálatos napot a természetben.

Főkép forrása: telex.hu