A „Csendes barát” – Enyedi Ildikó új filmje a természet világába vezet
Amikor a „Csendes barát” első perceiben egy kamerába bámuló kisbabával találkoztam, akinek a fejére különböző agyi ingereket mérő műszereket helyeztek, azonnal éreztem, hogy Enyedi Ildikó a saját elemében van. A film szokatlan főszereplője, a Ginkgo biloba, és a stáblistán szereplő növények sokasága azt mutatta, hogy a rendező nemcsak a történet, hanem a környezet iránt is nagy figyelmet szentel.
A filmben felbukkanó nagy nevek, mint Tony Leung Chiu-wai vagy Léa Seydoux, csupán a háttérbe szorulnak Enyedi sajátos, sztárallűröktől mentes megközelítése mellett. A rendező számára valószínűleg sokkal értékesebb a természet, mint a hírnévhez köthető zaj.
Enyedi régi vágyát valósította meg a „Csendes baráttal”, amely a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon hat díjat nyert el. Az őszinte érzelmek és a növények kommunikációja iránti érdeklődés évtizedek óta foglalkoztatja, és a Marburgi Egyetem botanikus kertjével való több mint 30 éves kapcsolata igazi személyes ügyet ad a filmnek.
A rendező a filmet régi barátjának, Karl Baumgartnernek ajánlotta, aki egy évtizeddel ezelőtt kérte fel őt, hogy dolgozzanak növényekről. A film egyfajta tisztelgés Baumgartner előtt, akinek halálát követően Enyedi egyedül valósította meg a közös álmot.
A „Csendes barát” három különböző időszakban játszódik: 1908, a 1970-es évek és 2020. Enyedi ügyesen navigál ezek között, miközben a különböző korszakok társadalmi és személyes kihívásait tárgyalja. A fiatal Grete a női emancipációért küzd a férfiak dominálta akadémiai környezetben, míg a 2020-as szál a pandémia miatti izolációval és az emberi kapcsolatok új lehetőségeivel foglalkozik.
Bár a film számos témát érint – a Covid-világjárványtól kezdve az emberi drámáig –, néha úgy tűnik, hogy Enyedi figyelme túlságosan elaprózódik, és a különböző idősíkok közötti ugrálás megzavarhatja a nézőt. A különböző formátumok használata – analóg film és digitális kamera – további kihívások elé állítja a közönséget, egyes helyzetek zavaróan váltakoznak egymás után.
A Csendes barát színészei, mint például Tony Leung, hihetetlenül vonzóak, és Enyedi diszkrét humora ezen a téren is megmutatkozik. A film legszórakoztatóbb pillanatai között említhetők a csendekbe rejtett, esetlen tréfák és a humoros részletek, amelyek a nézőt megnevettetik.
Enyedi képzelőereje és empátiája egy olyan alkotást eredményezett, amely a növények és emberek kapcsolatára összpontosít. A film megjeleníti, hogyan képes az ember a természettel való kapcsolat révén találkozni önmagával. A rendező figyelemfelkeltő módon mutatja be a természet csodáit, így a nézőknek megvan a lehetőségük, hogy újraértékeljék a körülöttük lévő világot.
A „Csendes barát” egyedi ötletei és a rendező szellemisége jó alapanyagot adtak, azonban a kivitelezés helyenként megcsúszik. A film inkább meditációs gyakorlatként és ismeretterjesztő anyagként működik jól, mintsem klasszikus értelemben vett mozifilmként.
A „Csendes barát” már elérhető a magyar mozikban.
Főkép forrása: telex.hu
