A demencia rejtélyei: a tudás helyett a tájékozódás értéke

„A nyugati társadalom erősen birtoklás- és tudatorientált. Van autónk, házunk, kutyánk, macskánk és van tudásunk, vannak ismereteink” – vezette be Prof. dr. Kálmán János pszichiáter, intézetvezető egyetemi tanár, a Magyar Demencia Társaság elnöke a demenciáról szóló előadását Szegeden, a Mentorháló eseményén. Szerinte az internetes információs hozzáférhetőség korában már nem is annyira a saját tudás az igazi érték, inkább az, hogy a rendelkezésünkre álló adatok között hogyan tudunk eligazodni – és ez a demenciára is igaz.

A fogágybetegségek például összefüggésbe hozhatók a szellemi hanyatlással, így aztán olyanok is vannak, akik a helytelen fogmosási technikákat jelölik meg a betegségek kialakulásának okaként – de ezt a következtetést egyelőre nem támasztotta alá kutatás. Egy amerikai vizsgálat az emberi agyban felhalmozódó mikroműanyagot vizsgálta, arra jutva, hogy annak mennyisége akár egy evőkanálnyi is lehet. Bár adja magát a feltételezés, hogy ez nem tesz jót a szellemi képességeknek, önmagában az eredményből még nem tudjuk, köze van-e a demenciához.

Most akkor legyen macskánk, vagy ne?

Kálmán János elmondása szerint évente 15–30 ezer közlemény jelenik meg a demencia egyik legismertebb formájáról, az Alzheimer-kórról, ami már önmagában is átláthatatlan információtömeg, ráadásul a mennyiségnek az is velejárója, hogy az álláspontok sokszor szembemennek egymással. A macskatartás hatása a mentális egészségre például népszerű vizsgálati téma: egyesek azt állítják, hogy pozitívan hat az agyunkra, mások azt, hogy a leépüléshez járul hozzá. Az emberi társas kapcsolatok is változó megítélés alá esnek e tekintetben, a magányos életmódot, az önmagunkról gondoskodást, de a párunkkal, családunkkal való interakciókat is lehet kognitív tornaként értelmezni.

Mindemellett találunk a történelemben félrevezető, manipulált kutatási eredményeket is, olykor akár a legnevesebb intézmények köréből. Sylvain Lesné, a Minnesotai Egyetem kutatója 2006-ban publikált nagy hatású tanulmányt a Nature folyóiratban arról, hogy egy amyloid-β fehérje memóriazavart okoz egerekben, azonban később az eredmények hitelességével kapcsolatban erős gyanú merült fel, azokat nem sikerült más kutatás során megismételni.

Bár szeretnénk azt hinni, hogy bennünket nem érhet el a leépülés, a betegség megannyi közismert alak példáján keresztül épült be a köztudatba. Ronald Reagan, Peter Falk, Margaret Thatcher, Malcolm Young és Puskás Ferenc is szenvedett a demenciától, a közelmúltban pedig Gene Hackman esete kapott nagy figyelmet. Willem de Kooning expresszionista festő története valamelyest pozitívan tűnik ki a felsorolásból,

nála ugyanis a leginkább életmódbeli tényezők miatt bekövetkezett romlás visszafordíthatónak bizonyult, miután egy nő komoly változásra bírta rá.

A világon 3 másodpercenként indul el valakinek az agya a leépülés útján, Magyarországon ez évente 12 ezer új beteget jelent. A felismerés általában későn jön, pedig az időtényező nagyon fontos a betegség kezelésében. Kálmán János előadásában hangsúlyozta, az időskor nem egyenlő a demenciával, rengeteg idős ember van, aki kiváló szellemi frissességnek örvend.

Az első jelek még nem adnak okot gyanakvásra

A demencia kezdetben egészen apró, a mindennapokból nem is igazán kitűnő jelenségek formájában mutatkozik meg, amelyek önmagukban még egyáltalán nem kell, hogy betegségre utaljanak, épp ezért nagyon nehéz az igazán korai beazonosítás. A tünet lehet csupán annyi, hogy az ember keresi a szavakat, félreérti amit mondanak neki, elfelejti, hogy hol tartott egy beszélgetésben, esetleg elszenved egy koccanásos balesetet.

Utóbbi példával kapcsolatban Kálmán megjegyezte, külföldön sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az időskori szűrésre a vezetői engedély érvényességének meghosszabbításánál, miközben itthon, bár tapasztalható némi javulás e téren, alapvetően „elég nehéz nem kapni jogosítványt”. Olyan ország is van, ahol közúti baleset következtében kötelezik az alanyt demenciaszűrésre és kognitív vizsgálatra.

Egy nagyon egyszerű – nem diagnosztikus – szűrőmódszer az úgynevezett órarajzolási teszt, amely során arra kérik az embert, hogy rajzoljon le egy órát, ami azt mutatja, hogy háromnegyed négy lesz öt perc múlva. A rajzot az alapján elemzik, hogy az illető hova helyezte a mutatókat, illetve a számokat az óralapon. Kálmán János elmondása szerint a hazai háziorvosok kapacitásába még ez a gyors teszt, illetve ennek értékelése sem fér bele.

Lehet, hogy a hozzátartozó előbb kerül kórházba

A demenciát kísérő jelenségek között az egyik legjellegzetesebb a Beckett klasszikusáról, a Godot-ra várva című színműről elnevezett Godot-szindróma. Ilyenkor, akárcsak a névadó darab szereplőinek, a betegnek is számtalan kérdése van, illetve ugyanazt a dolgot is hajlamos folyamatosan újra megkérdezni. Ez a tünet az egyik leginkább megterhelő a hozzátartozók számára, hiszen nem lehet rá legyinteni, a beteg folyamatosan keresi a figyelmet és a kapcsolattartást ahhoz, hogy el tudjon igazodni.

Mindez olyan stresszhelyzetet teremt minden érintett számára, hogy az már nem csak a szellemileg leépült családtagra jelent veszélyt. A professzor szerint előfordul, hogy a hozzátartozó előbb lesz depressziós, adott esetben előbb kerül kórházba, mint a kérdező.

A gondozói stressz vezethet alvászavarhoz, akár öngyilkossághoz, de lehetnek testi tünetei is, mint az infarktus.

A kialakult helyzetnek természetesen a beteg is kárát látja, előfordulhat elhanyagolás, de bántalmazás is az ápoló részéről.

Kálmán János azt is hozzátette, általában a nők azok, akik igazán jelen vannak egy demens rokon ápolásánál, így ennek a stressznek ők sokkal nagyobb mértékben vannak kitéve. Mindeközben ráadásul az Alzheimerre is a nők a fogékonyabbak, háromszor akkora eséllyel éri el őket a kór, így betegként és a beteg mellett is nagyobb arányban beszélhetünk róluk.

Tehetünk ellene

Ahogy a professzor elmondta, bizonyos szokások vagy életmódbeli tényezők mérhető hatással vannak a mentális egészségünk megőrzésére. A testmozgás például 2–4, a társas kapcsolat jelenléte 5 százalékos javító tényező lehet, megéri tehát társaságban mozogni. Külön említést érdemel a tánc, amely az Alzheimer-betegeknél jelentkező szinkronizációs zavar kezelésére kiválóan alkalmas.

Az iskolázottság, illetve a rendszeres tanulás nyújtotta védelemre is egyértelmű bizonyítékokat lehet találni, ráadásul egyre több applikáció is lehetőséget ad különböző agytornákra. Gyakorta felmerülő kérdés, hogy az állattartók közül a kutyások vagy a macskások tesznek többet saját szellemi épségükért, Kálmán János erre válaszolva kiemelte a séta és a szemkontaktus hatását, és a kutyásokat hozta ki győztesnek.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.