Orosz Propaganda: Egy Újságíró Szemtanúja
Petr Gulenko orosz újságíró, szerkesztő és tévés producer, aki emigrálása előtt az orosz kormányzati propagandában és az ellenzéki médiánál is dolgozott. Jelenleg Pozsonyban él, ahol az orosz propagandagépezet működését kutatja. Budapesten interjúztunk vele, ahol megosztotta tapasztalatait az orosz média világáról és annak dinamikájáról.
Gulenko a „Végtelen háború” című kiadványunkba írt elemzést az orosz propaganda önfenntartó mivoltáról, melyben feltárja, hogy a mai orosz tévé egyik első szabálya: ha nincsenek nézők, nincs műsor sem, függetlenül attól, hogy a műsorvezető mennyire ismert.
A modern orosz propaganda alapvetően eltér a Szovjetunióétól, folyamatosan alkalmazkodik és változik, különböző érdeklődésű csoportokat céloz meg. Gulenko szerint a propaganda folyamata inkább valóságértelmezésről szól, semmint információért folytatott harcról.
Kezdetek és Előrehaladás
A Moszkvai Állami Egyetemen kezdte újságírói pályafutását, ahol a televíziós újságírás szakon végzett. A ’90-es évek végén Oroszország más volt, a szólásszabadság nagyobb volt, és Gulenko demokratának vallotta magát, remélve, hogy hazája nyitottabb lesz.
Később a Pervij Kanalon, Oroszország legnagyobb tévécsatornáján dolgozott oknyomozó újságíróként, ahol az „Az ember és a törvény” című műsor főszerkesztőjeként tevékenykedett. Ezután az NTV-hez került, ahol a bűnügyi hírek főszerkesztője lett, majd politikai talkshow-k vezető producere.
Szimonyan és a Propaganda
Margarita Szimonyan, a Russia Today főszerkesztője is fontos szerepet játszott Gulenko életében. A műsoruk nem volt túl népszerű, és végül félév után megszüntették. „A mai orosz tévé egyik első szabálya: ha nincsenek nézők, nincs műsor sem” – mondja Gulenko.
Nyomás és Cenzúra
A rezsim részéről nem volt mindennapi, de egyértelmű nyomás, és minden újságíró tudta, hol a határ. Gulenko világosan látja, hogy a hatalomnak van egy irányító szerepe, és Putyin kijelentései határozzák meg a politikai napirendet.
„Kezdetben Putyin nem volt annyira domináns, de idővel teljesen uralta a médiateret, természetesen a különböző administratív nyomásmechanizmusok révén” – magyarázza. A független média terjedését akadályozta, hogy például a Dozsgy tévét állandóan át kellett költöztetni ötleteik miatt.
Elhagyás és Új Kezdetek
Gulenko végül úgy döntött, hogy elhagyja Oroszországot, de hangsúlyozza, hogy nem ellenzéki figura. Oroszországban sok területen fejlettebb, mint Európa, például a digitalizációban. „A hétköznapi életet tekintve nem minden tökéletes, de bizonyos területeken könnyebb Oroszországban” – fogalmaz.
2017-ben védte meg disszertációját a Moszkvai Állami Egyetemen, majd elhagyta az országot. Szlovákiába költözött, ahol megtapasztalta az ellenzéki média természetét, és rádöbbentett, hogy az ellenzéki újságírásban is van propaganda, csak „fordított előjellel”.
Gulenko tapasztalatai fontos betekintést nyújtanak az orosz propaganda és média működésébe, és rávilágítanak, hogy a valóságértelmezés egy tehát küzdelem, amelyben az információ narratívájának irányítása a legfőbb cél.
Főkép forrása: 444.hu
