Nagy Márton: A gazdasági jövőkép és a valóság
Alig több mint négy hónapja, december 10-én, egy borongós kedd délelőttön az országház Tisza Kálmán terménél várták parlamenti képviselők Nagy Mártont. A nemzetgazdasági miniszter szokásos éves gazdasági bizottsági meghallgatásának már negyed órája kellett volna tartania, de az akkor még csak leendő csúcsminiszter sehol nem volt, pedig tudni lehetett, hogy feszes a programja, még további két bizottságban lesz aznap meghallgatása.
A várakozás szürke unalmának szinte egyetlen színfoltja az volt, amikor ellenzéki képviselők és szakértőik kisebb csoportjában valaki azt mondta:
„Márton miniszterünk olyan, mint a gazdasági kilábalás: csak várjuk, csak várjuk.”
A végül nagyjából húszperces késéssel kezdődött meghallgatás aztán pontosan ennek a szellemében zajlott: Nagy ismét megjövendölte a dicső jövőt. Ekkor ugye a magyar gazdaság ott tartott, hogy a 0,7 százalékos visszaeséssel zárult 2023 után 2024 közepére ismét technikai recesszióba süllyedt.
Nagy Márton viszont kissé indokolatlannak tűnő optimizmussal mindenkit megnyugtatott: 2025-ben már minden jó lesz, de legalábbis az igen, hogy a gazdaság például 4 százalékkal fog növekedni. Az optimizmus azért is tűnt túlzottnak, mert még a költségvetési törvény is ennél kisebb növekedéssel, a GDP 3,4 százalékos bővülésével számolt. Arról is beszélt, hogy az inflációban „nincs semmi látnivaló”, és hogy „az inflációs krízis az a múlt, legyőztük és lenn is marad”, és a fogyasztás felpörgését is előrevetítette.
Majd eljött 2025 eleje, és Magyarország két egymást követő hónapban ismét Európa-bajok lett inflációban, a fogyasztás enyhén szólva sem pörgött fel. És noha még az első negyedéves GDP-adatot sem ismerjük, Nagy Mártonék is láthatják, hogy repülőrajt helyett földbe állással indult az év, szóval tekintetüket máris inkább 2026-ra vetik, az idei számokon pedig rontottak picit.
Lényegében nincs fontosabb makrogazdasági mutató, ami 2022 óta ne alakult volna rosszabbul, mint amire a kormány számított. Az előrejelzés elbénázását 2023-ban sikerült csúcsra járatni, amikor a 2022 nyarán elfogadott költségvetést az év kezdetére átírták ugyan, de még a módosított tervekkel sem sikerült a valóság közelébe kerülni, például a GDP-bővülést az eredeti 4,5 százalékról levitték 1,5 százalékra.
Önmagában abban sincs meglepő, hogy a költségvetésért felelős miniszternek már áprilisban ki kell állnia a nyilvánosság elé, hogy beismerje: a tervezett államháztartási pálya összeomlott. Tavaly április 11-én Varga Mihály akkori pénzügyminiszter jelentette be a kormányinfón, hogy nem annyi az annyi, és emiatt 675 milliárdos kiigazítás kell.
Persze nagy kérdés, hogy ha az idei költségvetést úgysem sikerült jól megalkotni, hogy azt csak novemberben terjesztették be, akkor miben reménykedhetünk most. Hiszen a büdzsét már májusban a képviselők elé terjesztik. Ezek ismeretében minden korábbinál nagyobb a kockázata annak, hogy az elfogadott gazdasági jövőkép köszönőviszonyban sem lesz a valósággal.
Főkép forrása: 444.hu
