A „Gen Alpha-dallam” Jelensége a Popzenében
Biztosan hallotta már ezt a melodikus dallamot, amely annyira elterjedt, hogy gyakorlatilag lehetetlen elkerülni. Ez a mindössze négy hangra épülő zenei vázlat sláger sláger után bukkan fel, és mint a méz, úgy ragad a fülébe.
Carl Martin dán zenetudós „Gen Alpha-dallamnak” nevezte el ezt a jelenséget, mivel a legnagyobb részét a 2010-es években megjelent dalokban használják. Például Rosé és Bruno Mars „APT.” című száma, Troye Sivan „One of Your Girls”-e, valamint a Strokes „Ode to the Mets”-je mind ezt a dallamot tartalmazza. A különböző zenei műfajok előadói, a rocktól a popig, sőt EDM-ig, lenyűgözően sokszínű forrásokból, beleértve a spanyol, indiai és norvég zenészeket is, felfedezték ezt a zenei struktúrát.
Martin először akkor figyelt fel a mintázatra, amikor popdalokat hallgatott a világ különböző tájairól. Ugyanazt a visszatérő dallami vázat ismerte fel, és elkezdett példákat gyűjteni egy YouTube-videóhoz. Végül körülbelül 500 számot azonosított, majd 72 dalra szűkítette a listát, amelyek szerinte azonos dallami mintát követnek. Ha ezeket egymás után hallgatjuk, a hasonlóság igazán megdöbbentő, és az ember hajlamos azt érezni, hogy mindenhol ezt hallja.
„Még soha nem láttam olyan konkrét dallamot, amely ennyire széles körben használnák a populáris zenében” – nyilatkozta Martin a magyarázó videójában.
Miért ismétlődik a „Gen Alpha-dallam”?
A dallam négy „pillérhangra” épül, amelyek két rövid zenei frázisra oszthatók, hasonlóan a mondatokhoz. Martin szerint minden más hang ezek körül forog, mivel erős hangsúlyos részekre esnek, vagy a dallami frázisok azokon zárulnak le. A dalszerzők a köztük lévő részeket másképp tölthetik ki, de a dallam mindig körülöttük mozog.
Martin azt is kiemeli, hogy a dallam „kérdés-válasz” mintát követ: egy lezáratlan gondolat után következik egy „szép, konszonáns” megoldás. „Önmagában is nagyon jól szól, és van benne valami keserédes” – teszi hozzá. Ez a formátum magyarázza, miért jelenik meg ez a dallam szomorú témákkal foglalkozó dalokban, mint amilyen a szakítás vagy a melankólia – a popzene két legidőtállóbb témája.
Miért nem perel senki?
Bár a hasonlóságok szembetűnőek, Martin szerint ez még nem jelenti azt, hogy egy jogi problémával állunk szemben. A jelenséget „interpolációnak” nevezi, ami azt jelenti, hogy meglévő dallamok átvételéről van szó, nem pedig azok másolásáról. Sokan közülük talán csak azért használják ezt a dallamot, mert már sokszor hallották a populáris zenében, és anélkül írták bele a saját munkáikba, hogy tudatosították volna.
Érdekes megjegyezni, hogy a dallam, a nevével ellentétben, évtizedekkel megelőzi a Gen Alphát. Az egyik legkorábbi példája a Beatles 1965-ös „It’s Only Love” című slágere, de gyökerei valószínűleg még régebbre nyúlnak vissza. Martin videójának bemutatása óta mások is felfedezték, hogy a hasonló mintázatok egészen Beethovenig visszavezethetők, ami azt jelenti, hogy a Gen Alpha-dallam évszázadok óta a szemünk előtt lehetett.
Ez a jelenség tehát nem csupán a modern popzene sajátja, hanem egy mélyebben gyökerező zenei hagyomány része is, amely folyamatosan újra meg újra felerősödik a kortárs zenei tájban.
Főkép forrása: euronews
