A Gergely-naptár születése és jelentősége
Az európai időszámítás történetében kiemelkedő szerepet játszott Szoszigenész egyiptomi csillagász, aki Kr. e. 45-ben Julius Caesar felkérésére dolgozta ki a juliánusz naptár alapját. Ez a rendszer az év hosszát 365 és egynegyed napban határozta meg. Mivel azonban a negyed napot nem lehetett megjeleníteni egyenesen, négyévente egy szökőnapot iktattak be a 365 napos évek közé. Azonban a valódi napév ennél 11 perccel rövidebb volt, ami hosszú idő alatt nagyobb eltéréseket eredményezett.
A naptár reformja többször is felmerült az újkor elején, mígnem XIII. Gergely pápa idején született meg a megoldás. A pápa Christopher Clavius matematikus és csillagász javaslatára 1582. február 24-én, az Inter gravissimas kezdetű bullában vezette be az új naptárt. A bullában így rendelkezett: „Eltávolítjuk és eltöröljük a régi kalendáriumot, és […] ezt az egy kalendáriumot használja, mely tíz nap eltávolítása után, 1582 októberében lép életbe.”
A Gregorián-naptár, amelyet Gergely-naptárként ismerünk, módosította Szoszigenész rendszerét azáltal, hogy a kerek százas évek közül csak a négyszázzal oszthatókat hagyta meg szökőévnek. Ez a változtatás lehetővé tette, hogy az évszázad során felgyülemlett eltéréseket kiegyenlítsék. Továbbá, a bulla rendelkezése alapján 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, eltüntetve ezzel a Caesar kora óta felhalmozott felesleges napokat.
A modern kor sem tudott ennél jobbat kitalálni. Clavius zsenialitását tükrözi, hogy a következő kiigazításra várhatóan csak 4800 körül lesz szükség.
Főkép forrása: 24.hu
