A „Víz alatt” – A gyász mélységei és a természet ereje
A Víz alatt című színes, kis formátumú könyv már a címével és borítójával sem készíti fel az olvasót arra, hogy valójában a 2004-es thaiföldi szökőár megrázó történetét dolgozza fel. Az Indiai-óceánon történt földrengés következtében keletkező pusztító hullám több mint 220 ezer ember halálát okozta, és véget vetett számtalan kapcsolatnak, családnak és szerelemnek. A regény e tragikus esemény emlékére készült, nemcsak a meghalt áldozatoknak, hanem azoknak is, akiknek a természeti katasztrófa után kellett tovább élniük.
A könyv elbeszélője, Marissa, a túlélő szemszögéből idézi fel a gyászos eseményeket, miközben egy bizalmas barátság történetét is bemutatja, kiegészítve egy elhúzódó gyászfolyamat ábrázolásával.
Két idősík, két katasztrófa
A szerző, Tara Menon, a Harvard angol tanszékének adjunktusa, első regényével olyan nehéz témához nyúlt, amely megkérdőjelezi, hogy hitelesen lehet-e bemutatni egy ilyen méretű pusztítást, főleg, hogy ő maga nem volt túlélő. A főszereplő, Marissa visszaemlékezései két idősíkot vetítenek egymásra: az első 2004 decemberének néhány napját idézi fel, amikor a cunami lecsapott a Phuket környéki turistákra, a másik pedig 2012 októberében, New Yorkban, a Sandy hurrikán érkezésének idején játszódik.
E két időszak összemosódása során Marissa a legborzalmasabb napjára emlékezik vissza. A 2012-es síkon őt rémálmok és emlékbetörések gyötrik; gyászol, és képtelen megbarátkozni a gondolattal, hogy barátnője, Arielle, akivel gyerekkora óta szoros kapcsolatban állt, már nincs az életében.
A gyász súlya
Marissa küzdelme a veszteséggel középpontba állítja a gyász feldolgozását, miközben reflektál a gyászolás társadalmi megítélésére is. A gyász leírása révén a regény mélyen feltárja a főszereplő érzelmi világát: „A gyász titok. A gyásznak súlya van.” A könyv címe is kétértelmű, utalva egyrészt arra a víz alatti világra, ahol Marissa és Arielle barátok voltak, másrészt arra az állapotra, amelybe Marissa Arielle elvesztésével került.
Marissa és Arielle közös élményei idilli gyerekkorukat idézik; a közös evezések és felfedezések gazdag természeti világukban rajzolják meg a barátságuk alapjait. A regény egyértelműen megmutatja, hogy a természet iránti rajongásuk jelentős szerepet játszott életükben.
Nyugtalan állatok
A természet leírása a regény fontos részét képezi, és folyamatosan érezteti, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a természettel szemben. A könyv utolsó harmadában a gyász és a barátság mélyebb feltárása után válik igazán kérdésessé, hogy hogyan lehet a természeti katasztrófát érzékeltetni anélkül, hogy az drámaian hatna.
A katasztrófa leírása jól felépített; a szöveg hangulata a baljós előjelek felbukkanásával fokozódik, amit az állatok nyugtalansága, a madarak elhallgatása jelez. A víz visszahúzódik a partról, és ezzel kezdetét veszi a pusztulás, amelyet Marissa részletesen és megrendítő képekkel ábrázol.
Zárszó
A Víz alatt igazi érzékeny és elgondolkodtató mű, amely nemcsak a gyászról és a barátságról szól, hanem a természet erőszakos szépségéről is. A regény végén felmerül a kérdés: lehet-e tovább élni egy ilyen tragédia után, és az író egy csendes, mégis reményteli választ ad.
Tara Menon: Víz alatt
Fordította: Farkas Krisztina
Jelenkor, 2026, 4999 Ft
Főkép forrása: telex.hu
