Térképek és sorozatgyilkosok: Caroline Fraser új könyvének mélyére ásunk
„Vannak emberek, akik gurukban, kristályokban vagy faragott képmásokban hisznek. Nekem térképeim vannak. És a térképeim mesélnek” – fogalmazott Caroline Fraser Pulitzer-díjas amerikai írónő, akinek legújabb könyve, a Murderland: Crime and Bloodlust in the Time of Serial Killers szörnyű titkokat fed fel az Egyesült Államok háború utáni történeleméről. A kötet elsősorban a tömeggyilkosokat és a mögöttük megbúvó társadalmi problémákat munkálja fel.
Fraser könyvében bemutatja, hogy a leghíresebb sorozatgyilkosok, mint Charles Manson, Ted Bundy és Gary Ridgway, mind egy szűk régióból származnak, ahol a sorozatgyilkosságok valóságos járványként terjedtek a kilencvenes évekig. A Csendes-óceán partvidékének északnyugati része híres nemcsak gyönyörű tájairól, hanem a bűnözési statisztikáiról is.
A hatvanas években Tacomában és környékén felnövő fiatalok, mint Manson és Bundy, megdöbbentő mértékben érintettek a későbbi szörnyű bűncselekményekben. Fraser személyesen is érintett volt, mivel kamaszként ő is Washington államban élt, és mindenki ismerte azt, aki majdnem találkozott Bundyval.
A sorozatgyilkossági járvány
A kötet kitér arra is, hogy 1940 és 1980 között Északnyugaton a sorozatgyilkosságok száma a 14-szeresére nőtt az országos átlaghoz képest. A kilencvenes évekre a számok az egekbe szöktek, majd meredek csökkenésnek indultak, ami érdekes kérdéseket vet fel az okozó tényezőkről.
Fraser a „sorozatgyilkosságok aranykorának” és későbbi hanyatlásának okait keresi, és a történelmi kontextusban az ólommérgezést is említi. De hogyan függ össze a nehézfém, melynek káros hatásait már Hippokratész is ismerte, a gyilkosok megjelenésével?
Az ólom és a pszichopátia kapcsolata
A 20. század során az emberek folyamatosan ólmot vittek be a szervezetükbe, legyen az ipari tevékenységek vagy akár a benzin. Washington állam, különösen Tacoma környéke, komoly ólomszennyezés áldozatává vált, ami a gyerekek kognitív fejlődésére is hatással volt.
Fraser könyvében bemutatja, hogy az ólommérgezés komoly fejlődési rendellenességeket okozhatott a környéken felnövő gyerekek számára, így rizikófaktort jelentett a sorozatgyilkosok közé kerülésre. A könyv figyelmeztet arra is, hogy az ólomszennyezés és az erőszakos bűnözés közötti kapcsolat régóta kutatott téma.
A média szerepe
Fraser kritikát fogalmaz meg a média sorozatgyilkosokkal kapcsolatos ábrázolásáról is, amely gyakran a rejtélyekre és a gyilkosok leleményességére összpontosít, a valós okok és társadalmi felelősség helyett. A morális pánik a valódi problémák helyett bűnbakokat keresett, a társadalom pedig készen állt elhinni a médiában megjelenő teóriákat.
A technológia felemelkedése és hanyatlása
Az autózás és az autós infrastruktúra fejlődése nagy mértékben hozzájárult a sorozatgyilkosságok terjedéséhez, hiszen a gyilkosok könnyedén eltüntethették áldozataikat és távolodtak a bűntetteik helyszínétől. Azonban a modern technológia, mint a biztonsági kamerák és a DNS-analízis, drámai hatással volt a bűnüldözésre, így megnehezítette a gyilkosok dolgát.
Ahogy Fraser könyvében összegzi: „Ted Bundy lehet, hogy súlyos ólommérgezés áldozata volt, de egy olyan korban élt, ahol nem volt nehéz büntetlenül gyilkolászni."
Caroline Fraser műve mélyen elgondolkodtató és sok szempontból provokatív, hiszen nemcsak a sorozatgyilkosok világába, hanem a társadalom mélyebb réteibe is betekintést nyújt. A kérdések, amelyeket felvet, nemcsak a bűnözésre vonatkoznak, hanem a társadalmi felelősségvállalásra és a jövő nemzedékek egészségére is.
Főkép forrása: telex.hu
