A „The Housemaid – A téboly otthona”: A titokzatos thriller színre lépése
Ha valaki dehonesztálóan gondolná, hogy a The Housemaid – A téboly otthona nem egy agysebész fejéből pattant ki, részben el kell keserítenem. A mű szerzője, Freida McFadden, valójában Sara Cohen, aki orvosi végzettséggel bír, ráadásul kifejezetten az agyi sérülésekre specializálódott. Cohen gyerekkorában kezdett írni, felnőttként pedig csavaros, könnyen fogyasztható thrillerekre specializálódott. Évente körülbelül négy könyvet ír, amelyből összesen majdnem húsz milliót adott el, sokat elektronikus formátumban.
Cohen kreativitásának titka sokakat foglalkoztat, hiszen emellett még praktizál is. A róla készült interjúkban mindig különös titokzatosság lengi körül, amit a homályos, digitálisan retusált fényképek is tükröznek. Ez a rejtélyesség szövi át McFadden regényeit is, amelyek közül A téboly otthona mellett A bosszú otthona és A titkok otthona is megjelent magyarul.
A The Housemaid filmadaptációja is hasonló titokzatossággal bír. A történet Sydney Sweeney karakterének, Millie Callowaynak a bemutatásával kezdődik. Millie egy frissen hirdetett állásra jelentkezik a Winchester-családnál, ahol látszólag idilli a légkör: az otthonülő anyuka, Nina, a balettra járó kislány és a tökéletes, gazdag apa alkotják a családot. Ám hamar kiderül, hogy a Winchester-házban senki sem az, aminek látszik, és Millie is másféle képességekkel rendelkezik.
A film hangulata igyekszik megidézni a régi klasszikus thrillereket, ám új kontextusba helyezve. Paul Feig rendező, aki eddig inkább vígjátékokról volt ismert (mint a Koszorúslányok és a női Szellemirtók), ezúttal egy komolyabb thrillerben próbálkozik. Sajnos az eredmény vegyes, hiszen a film hangulata és a jelenetek feszültsége nem éri el a várt szintet.
Seyfried és Sweeney párosa komolyabb dimenziót ad a filmen, de Brandon Sklenar karaktere egyértelműen a klisék világából érkezik. A szereplők túlzottan sablonosak, cselekedeteik pedig olyan mértékben eltávolodnak a valóságtól, hogy a néző nehezen tud azonosulni velük.
A „csavaros” narratíva ígérete is csak részben teljesül; a film nagy része az iróniára épít, míg a harmadik felvonásra egy olyan sötétebb tónusra vált, melyet Feig nem tud kellőképp átvezetni. Mindezek ellenére a vége sejtet egy meglepetést, de az egyetlen csavar önmagában nem elegendő ahhoz, hogy emlékezetes filmélményt nyújtson.
A The Housemaid – A téboly otthona már látható a magyar mozikban. Érdemes megnézni, ha valaki inkább a könnyed szórakozásra vágyik, de aki mélyebb tartalomra és izgalmas fordulatokra számít, az valószínűleg csalódni fog.
Főkép forrása: telex.hu
