A Bűnügy – Egy Elgondolkodtató Írás a Jellemből és Az Emberi Természetből
Mindenki maga határozza meg a dolgát. A rendőrség a bűncselekmények megelőzéséért, felderítéséért és a gyanúsítottak bíróság elé állításáért felelős. A Hold szerepe az, hogy ragyogjon és az utat mutassa a fegyverek műhelye felé. A Nap feladata, hogy felkeljen, és megvilágítsa a bűncselekmény nyomait. A polgár pedig felelősséget vállal a tetteiért és gondoskodik a kisebbekről. Mindeközben fontos, hogy tartsa tiszteletben azokat a dolgokat, amelyekről jobb hallgatni. Ez mindenki számára egyértelműnek és egyszerűnek kellene lennie. Ugye?
Az ember azonban gyakran nem válaszol. Talán nem akar, talán nincs erő hozzá. De ne aggódj, van valaki, aki hallgatni fog. És van ideje és aggodalma is.
Egy agykutató professzor szerint az agy egy új funkciót csak akkor rögzít, ha azt harmincszor ismételjük el. De az én gyanúsítottam csak egyszer követett el késelést. Az ember tanul az ismétlés által. De ő nem akart tanulni, ő mesélni akart. És én is.
A szavak tettekké válnak, a tettekből szavak. A szerepek cserélődnek. De vajon előre meg van-e határozva, hogy milyen szerepek várakoznak bennünk? A parókák, a cilinderek, a gyilkos kések, a koldusok pohara, a pásztor gatyája és a bróker elegáns nadrágja mind ott vannak az öltözőfülkében: a fejedben.
Már nem az a kérdés, hogy mit tettem, hanem hogy mit nem tettem meg. Tapasztalataim vannak az életről, de ez a pillanat most mégis ismeretlen számomra. Csak veled oszthatom meg. Ha hajlandó vagy hallgatni.
Az élet először hosszúnak tűnik, majd rövidnek. Az élet egyetlen pillanatban kristályosodik ki, még akkor is, ha esik az eső.
Gyakran elmondtam gyanúsítottjaimnak, hogy az élet egyszerű, csak mi tesszük bonyolulttá. Végezetül a bűnüldözőknek mindig azt kell látniuk, amit mások nem. Az én íróasztalom azért tart egy matrjoskát, hogy emlékeztesse engem: soha ne gondolja senki, hogy ismeri önmagát.
Az emberi jellem egy rejtély, amit fokozatosan kell felfedezni. A jellem az, ami megmarad, ha levetkőzzük a külső dolgokat. És az ember jellemét mindig kívülről-látni vagy belülről-térképezni kell.
Az emberi jellem nem csupán egyetlen bőrlapként, hanem többszintű rétegek formájában jelenik meg. És néha a legkisebb réteg a legfontosabb, legmélyebb jellemvonás.
Az emberi jellem egy olyan komplex és sokrétű dimenzió, amelyet sosem lehet teljesen megismerni. Végül is, mi ismerhetjük magunkat igazán?
Az íróasztalomon áll egy matrjoska, hogy folyamatosan emlékeztessem magam rá, hogy soha ne hagyjam figyelmen kívül az emberi jellem mélységeit és bonyolultságát. És te, kedves olvasó, hogyan látod az emberi jellemet? A válasz talán sosem lesz egyszerű, de érdemes elgondolkodni rajta.
Főkép forrása: telex.hu
