Jereváni Rádió: Humoros Érdekes Történetek a Szovjet Időkből
Jereván fővárosában a rózsaszín tufa uralja az épületeket, amiért gyakran „Pink City”-nek is nevezik, azonban a helyi rádió épülete élénk sárga színben pompázik. Az épület a forgalmas kereszteződésben áll, homlokzatán a sarló és kalapács szimbólumokkal, amelyek a Szovjetunióhoz fűződő emlékeket idézik. A rádió hírei nem csupán helyben, hanem az egész kommunista blokkban népszerűek voltak, így Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendtek.
A jereváni rádió egyik legnagyobb sikere a humoros viccek formájában megjelenő hírek, amelyek közül a legismertebb talán az, ami a régi viccre épül, miszerint: „Bemondta a jereváni rádió, hogy a Vörös téren Mercedeseket osztogatnak. A hír igaz, de nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.” A viccek célja nemcsak a szórakoztatás volt, hanem a rendszer kritikája is.
Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a rádió volt a legelterjedtebb kommunikációs eszköz, és könnyen kapcsolódott a hírek gyors terjesztéséhez, hiszen a televízió még csak kevés háztartásba jutott el. Az örmények és grúzok körében már a 20. század elején elterjedtek az olyan viccek, amelyek intellektualizmusra utaltak, hasonlóan a magyar székely viccekhez.
Egy anekdota szerint a jereváni rádió népszerűsége a műsorvezető által elkövetett hiba miatt alakult ki, amikor azt állította, hogy a kapitalista társadalomban az emberek kizsákmányolják egymást, míg a kommunista társadalomban ez éppen fordítva történik.
A jereváni rádió viccei nemcsak viccek voltak, hanem fiktív történetek, amelyek széles körben elterjedtek a keleti blokkban. Egy példa erre, amikor a rádió a moszkvai vonósnégyest így konferálja fel: „az valójában a moszkvai szimfonikus zenekar, ami hazatért egy hosszú nyugat-európai túráról – csak a többiek mind disszidáltak.”
A betelefonálós szatirikus műsorok is nagy népszerűségnek örvendtek, amikor egy lelkes hallgató kijelenti, hogy „a szocializmus az emberiség aranykora”, mire a rádiós munkatárs ironikusan azt válaszolja: „de nem minden arany, ami fénylik.”
A jereváni rádió emblematikus figurájává vált az is, hogy régi ismerős viccek révén reflektált a politikai és társadalmi helyzetekre. Még Vlagyimir Majakovszkij öngyilkosságát is sajátosan tálalták: az utolsó szavait úgy idézték: „Elvtársak, ne lőjetek!” – utalva a szovjet rendszer feszültségeire.
Nemcsak humoros, de aktuálpolitikai feszültségeket is érintettek a viccek, éppen úgy, ahogy az örmények és azeriek közötti feszültségek a mai napig jelen vannak. A jereváni rádió ma is működik, és a Szovjetunió 1991-es bukása óta egy emlékmű is áll a bejárat előtt, ami a rádió hagyományait és üzenetét hirdeti.
Ezek az anekdoták és viccek nem csupán szórakoztatóak, hanem a múlt egy fura, mégis meghatározó tükörképét jelzik, amely betekintést nyújt a szovjet idők huncutságába és abszurditásába.
Főkép forrása: telex.hu
