Politikai Döntések és a Magyar menyegző: A Filmművészet Keresztútján
Magyarországon a filmtörténet szorosan összefonódik a politikai döntésekkel. Minden egyes film mögött állami támogatás, vagy annak hiánya áll, ami mindenképpen politikai kérdéseket vet fel. Ideális lenne, ha a filmkészítés tisztán művészi dimenziót nyerne, függetlenül a mögöttes finanszírozástól vagy a megvalósítás körülményeitől. Azonban a kulturális támogatások végeredményben mégis politikai jellegű döntések.
Különös feszültség alakul ki, amikor az állami támogatás olyan filmeket segít elő, amelyek üzenetei szorosan kapcsolódnak az aktuális kormányzati kommunikációhoz. Például a közelmúltban bemutatott filmek – mint a Hadik vagy a Sárkányok Kabul felett – egyértelműen politikai üzeneteket hordoznak, noha nem minden alkotó szándéka az, hogy ezt a vonalat képviselje.
A Magyar menyegző különösen figyelemre méltó példa a politikai filmkészítésre, tekintve, hogy a rendezője Káel Csaba, aki Magyarország filmbiztosa. Káel neve nem ismeretlen a közönség előtt, hiszen eddig még csak egy filmet jegyez, a 2002-es Bánk Bán-t. A producere, Lajos Tamás, a Magyar állami filmkészítés második számú embere, szintén a köztudatban van. Nem meglepő, hogy a Magyar menyegző is a politikai döntéseken fordul meg, s nem csupán puszta művészi ambíciókból készült.
A film háttérfinanszírozása sok kérdést felvet. Hiába készül a Nemzeti Filmintézet támogatása nélkül, a támogatók sora igen impozáns: az MTVA, a Mol – Új Európa Alapítvány, és más állami kötődésű cégek is közreműködtek. Emléktábláik a stáblista végén is ott vannak, nyilvánvalóvá téve a politikai beágyazottságot.
A film cselekménye becsapósan egyszerű: két fiatal legény, Péter és András a nyolcvanas években tánc és rockzene közepette kalandozik Erdélyben, ahol egy esküvői esemény bonyodalmaival kell megküzdeniük. Kapcsolataik és a beadott konfliktusok azonban nem olyan egyszerűek, mint amilyennek látszódnak. Az események csak odáig jutnak el, hogy az esküvő szokásait folyamatosan magyarázni kell a látogatóknak, mintha egy idegen kultúrával találkoznának.
Káel rendezése során a néprajzi és ismeretterjesztő megfontolások keverednek, ami sokszor már-már steril élményt nyújt. A film próbál emléket állítani az eltűnt kultúráknak, de gyakran úgy tűnik, mintha mindez csak egy oleográfiai bemutató lenne, ahol az alkotó nem tudja, hogyan terelje a néző figyelmét az érzelmi mélységekre.
Szeretnénk a legjobban, ha a Magyar menyegző nem csak politikai háttér miatt lenne jelentős, hanem a film, mint alkotás, önmagáért beszélne. Talán egy nap elérkezik, amikor a magyar filmek politikai döntések helyett tisztán művészi értékek alapján készülhetnek. A Magyar menyegző bemutatója a tallinni filmfesztiválon zajlott, és hazai premierje január 22-én várható.
Főkép forrása: telex.hu
