A második világháború árnyékában: Az állatok tragédiája az Egyesült Királyságban

A háziállatok sorsa a második világháború alatt

1939. szeptember 3-án az Egyesült Királyság hadat üzent Németországnak, ezzel kezdetét vette a második világháború. A britek számára a háború nemcsak katonai, hanem komoly civil terheket is jelentett, hiszen a harcok hatása az egész országra kihatott.

A háború első időszakában az Egyesült Királyság településeit nem érték közvetlen támadások, azonban a német tengeralattjárók gyakran megtámadták az élelmiszert szállító hajókat. Ez súlyos ellátási problémákat okozott, hiszen az ország jelentős mértékben függött az importtól. Az élelmiszer-ellátás biztosítása érdekében a brit kormány bevezette a fejadagrendszert, és hadigazdaságot alakított ki.

A brit élelmezésügyi minisztérium már 1936-ban elkezdte a háborús élelmiszer-elosztási tervek kialakítását, így a háború kitörésének évére már 50 millió fejadagkönyv állt rendelkezésre.

Az élelmiszerhiány miatt a kormány úgy döntött, hogy a háziállatok feláldozása szükséges lépés, így létrehozták az Országos Légoltalmi Állatvédelmi Bizottságot. A bizottság nyilatkozatában arra figyelmeztette a háziállatok tulajdonosait, hogy ha lehetséges, vidékre vigyék állataikat, és ha nem tudják másra bízni, a legkegyesebb megoldás az, ha elaltatják őket.

A kormányzat döntése aggodalmat keltett az állatvédő szervezetek és sok állatorvos körében. Az RSPCA, az Egyesült Királyság legnagyobb állatjóléti szervezete, a helyzet súlyosságát figyelembe véve végül elfogadta, hogy az állatok elaltatása is a feladataik közé tartozik.

1940 szeptemberében Londonban megkezdődtek a német bombázások, ami miatt sok ember pánikba esett, és elvitték kisállataikat az állatorvosokhoz. Számos újság próbálta nyugtatni a lakosságot, de a kormányzati kommunikáció hatékonyabb volt, és az emberek többsége a tanácsokat követve döntött az állatok elaltatásáról. Egy hét alatt több mint 750 ezer kisállatot pusztítottak el, és sokak szerint a háború első hetei alatt több millió kutyát és macskát öltek meg.

Ezek a lépések sok szempontból a kormány határozottságát mutatták, amely ebben a nehéz időszakban a lakosság biztonságát helyezte előtérbe. A fejadagok kiosztására vonatkozó intézkedések nem terjedtek ki az állatokra, így azok sorsának eldöntése a gazdáikra hárult.

Bár sokan elengedték a háziállataikat, voltak, akik igyekeztek tenni értük. Az 1860 óta működő Battersea menhely például befogadta azokat a kutyákat és macskákat, akiket a gazdák az élelmiszerhiány miatt hoztak be.

Nina Douglas-Hamilton, Hamilton hercegnő, szintén aktívan támogatta az állatvédelmet és a háború alatti leölések elleni küzdelmet. Ő több száz állatnak adott menedéket, és létrehozott egy menhelyet Ferne-ben, amely a mai napig működik.

Bár a második világháború alatt tapasztalt tömeges állatleölések sokáig háttérbe szorultak az emberi szenvedés mellett, fontos, hogy emlékezzünk rájuk. Ezek az események rávilágítanak, mennyire nagy hatással volt a háború a teljes társadalomra, nemcsak az emberek, hanem az állatok életére is.

Főkép forrása: telex.hu