Karl Baedeker: Az útikönyvek úttörője
Mára ugyan szinte teljesen kikopott a beszélt nyelvből, a legtöbben mégis ismerik a "bédekker" kifejezést. Kevesen tudják azonban, hogyan vált az útikönyv szinonimájává. A történet középpontjában a német Karl Baedeker áll, aki 1801-ben született Essenben könyvkiadó családba, ahol apja és nagyapja ugyancsak a könyvkiadás területén tevékenykedtek. Fiatal Karlt is a családi vállalkozás továbbvitelére szánták.
Miután Karl elsajátította a szakmát, visszaköltözött szülővárosába, ahol néhány évig édesapja mellett dolgozott. 1827-ben azonban már önálló utakat kezdett keresni, és megalapította saját könyvkiadóját Koblenzben. 1832-re már egy helyi riválist is sikerült felvásárolnia.
Saját útikönyvek fejlesztése
Baedeker kiadásaiból az egyik bemutatott egy utazást Mainztól Koblenzig – ezt a kötetet először 1828-ban publikálták. Baedeker úgy érezte, érdemes egy második kiadást is elindítani, immár saját ötleteivel kiegészítve. Az útikönyv olyan népszerűségre tett szert, hogy a következő években számos változat látott napvilágot, amelyek egyre inkább eltértek az eredeti kiadástól. Az 1830-as évek közepére Baedeker már Belgiumról és Hollandiáról szóló útikönyveket is kiadott, 1844-ben pedig bemutatta legsikeresebb művét, a Svájcról szóló útikönyvet, amely 1937-ig 39 átdolgozott verzióban maradt a piacon.
Az útikönyv persze nem Baedeker találmánya volt. Elismerte, hogy a korszak legsikeresebb ilyen írásainak szerzője és kiadója, John Murray inspirálta. A 19. század ezen évtizedeiben született meg a modern turizmus Európában, amiben a gőzhajók és vasutak segítségével egyre nagyobb számban keltek útra az emberek, hogy élményeket keressenek és szórakozásból utazzanak.
Baedeker mindent megtett, hogy az utazók igényeit kielégítse. A korábbi útikönyvek inkább útleírások voltak, Baedeker viszont hasznos gyakorlati információkkal tömte tele könyveit. Szállodák, éttermek, menetrendek – a cél az volt, hogy az olvasónak a könyvön kívül senkitől ne kelljen információt kérnie utazás közben.
Precíz és megvesztegethetetlen
A koncepció tökéletesen találkozott a kor igényeivel, ám a sikerhez Baedeker legendás precizitása és őszintesége is nélkülözhetetlen volt. Csak személyes élmények alapján írt, így minden helyet személyesen végigjárva próbálta ki. Egy anekdota szerint Milánóban apró borsószemeket használt a lépcsők pontos számolására, hogy biztosan megadja az utazóknak a helyes adatokat.
Baedeker megvesztegethetetlensége is közismertté vált. Pénzzel, könyörgéssel vagy fenyegetéssel sem lehetett befolyásolni véleményét, hacsak az újabb látogatás során saját maga nem győződött meg a változásokról. Az 1846-os csillaggal való értékelési rendszer bevezetése nagyban hozzájárult az olvasók döntéseinek megkönnyítéséhez, valamint felismerte a pontos térképek fontosságát is.
Halála után Baedeker fiai vitték tovább a vállalkozást, és az általa alapított cég útikönyvei a 19. század végére Európa-szerte fogalommá váltak. Az internet korában is megőrizte jelentőségét, és munkássága nagy mértékben hozzájárult a turizmus fejlődéséhez. Karl Baedeker élettörténete elgondolkodtató kérdést vet fel: őt hívta életre a turizmus, vagy ő hívta életre a turizmust?
Főkép forrása: 24.hu
