A Filmipar Átalakulása: A Szagok Hatása
A mozgóképes ipar születése óta a stúdiók és a mozik folyamatosan újításokat keresnek, hogy vonzóbbá tegyék az élményt és több nézőt ültessenek a képernyők elé. Már a mozi kezdetén is szükség volt valamikor izgalmasabb élményekre a statikus képek világánál.
Az első lépések között szerepelt a hang és a szín bevezetése, majd az egyre hosszabb filmek és tágabb vásznak megjelenése. A számítógépes grafika (CGI) elterjedése azonban kissé lelassította az innovációt. Míg a technológia folyamatosan fejlődött, a nézők érzékszerveit nem minden új megoldás érintette annyira, mint a hangos filmek megjelenése, amely teljesen új dimenziót adott a filmnézéshez.
Bár a modern mozikban 4D-s megoldások találhatók, ahol a székek mozognak, és vizes jeleneteknél a nézőket megöntözik, a szaglással kapcsolatos újdonságok még nem terjedtek el. Ezek az élmények sokszor inkább a multimédia technológiák szórakoztató aspektusai, mintsem valódi új érzékszervi élmények.
A Szagok Beépítése a Filmélménybe
A szaglás, mint érzékszerv, a mozikban eddig elhanyagolt területnek számított. Az újabb technológiák azonban kísérleteznek a megoldásokkal: például a mozikban szórt illatminták, amelyek a filmben látott szagokhoz hasonlóan keltenek érzéseket. Az egyik legismertebb példa erre a 2011-es Kémkölykök 4, ahol Robert Rodriguez rendező a szaglás dimenzióját is megjelentette. A nézőknek adott kártyák segítségével kellett dörzsölniük a megfelelő köröket, hogy érzékeljék a filmhez kapcsolódó illatokat.
Sajnos a várakozásokkal ellentétben az illatok valójában nem reflektáltak a film tartalmára, így a kísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A Szagosfilm Technológia Története
Ugyanakkor a szagosfilmek története nem újkeletű. A Smell-O-Vision 1939-ben kezdte meg pályafutását a Világkiállításon, ahol a nézők az ülésekhez csatlakozó csöveken keresztül élvezhették az illatokat. A technológiát a filmipar kezdetben nem fogadta el, a Smell-O-Vision csak a későbbi évtizedekben kezdett el újra előtérbe kerülni.
Az olcsóbb alternatívákkal szemben, mint amilyen a dörzsölős kártya volt, a befújós megoldások jelenleg dominálnak a 4D-s mozikban. A történetek alapján azonban a szagos mozi még mindig nem vált széles körben elterjedtté, a technológiai kihívások és a nézők igényei miatt.
A filmipar tehát továbbra is keresi az innovációs lehetőségeket, hogy az érzékszervi élmények gazdagításával még emlékezetesebb moziélményt nyújtson. A szagokkal kapcsolatos kísérletezések folytatódnak, azonban egyelőre nem tűnik úgy, hogy jelentős váltásra számíthatunk a közeljövőben.
Főkép forrása: telex.hu
