Az Anyaság Nehézségei: Zabriskie Lányok Története

A Zabriskie lányok sorsát a görög mitológia ihlette. Leda, a húgom, olyan lányról kapta nevét, akit Zeusz hattyú formájában erőszakolt meg, míg én, Daphné, az apjától, Peneusztól kaptam a nevem. Ő fává metamorfálta Daphnét, hogy megvédje Apollóntól. Leda gyakran hangoztatta, hogy én vagyok a szerencsésebb, de valójában nem voltam benne biztos. Daphné ugyan megmenekült, de örökre fa maradt, míg Léda emberi életet élt és gyermeket szült. Anyánk a görög mitológiáról tanult, és beleszeretett a mítoszokba, amiért elhatározta, hogy harmadik lányát Perszephonénak nevezi el, aminek mi örültünk.

Egész életemben intő jelnek tekintettem, milyen fiatalon esett anyánk Buddy Zabriskie karjaiba. Mindössze huszonhárom éves volt, mikor a diplomaosztó után terhes lett, és Daphné egy kisbabával házasodott. Buddy életében a tenger volt a legfontosabb, így elhagyta anyánkat, hogy visszatérhessen a családi halászhajóra. Anyánk életszemlélete ekkor még azt jelentette, hogy gondoskodnia kell a lakbér és az élelem megteremtéséről. Próbáltam arra gondolni, én hogyan boldogultam volna, de csak azt tudtam elképzelni, hogy nehéz lett volna a helyében, és azt kívánom, hogy dalokat írjanak róla, milyen hősiesen helytállt.

Miközben ültünk Leda nappalijában, megosztottam vele az emlékeket Eddie-ről. Rá emlékszem, amikor bementem a helyiségbe, és ő tűnt inkább látogatónak, mint férjnek. Miért sírtam, amikor találkoztam vele? Mert úgy éreztem, hogy szeretem, és tönkretettem az életét. Eleinte elkeserített a válásuk, a bűntudat keserű érzés volt. Kérdeztem Ledát, tehát mit érez, és rájöttem, ez mindannyiunk életére kihat.

Az emlékek mélyén bújkáló bűntudat és a múlt sebei az életünket formálják, bármennyire is próbálunk túllépni rajtuk. Az apánkról, az eltávozott Buddy Zabriskie-ről szőtt szálak összekötnek minket, de a látszólagos könnyedség mögött sok fájdalom rejtőzik. Az igazi kérdés: hogyan küzdünk meg a múlt árnyaival, és hogyan formálja jövőnket a családi örökség, amit a választások és a döntések alakítanak.

Az életem mélyebb rétegei érintkeznek a mítoszokkal, és úgy érzem, hogy a múltnak megvan a maga súlya, de a jelenünkben is viselnünk kell. Ahogy az emlékek előtérbe kerülnek, úgy tűnik, hogy az anyaság és a női identitás kérdései sosem fejeződnek be, csak újabb kérdéseket vetnek fel, amelyekre választ keresve tovább élünk.

Főkép forrása: telex.hu