A pengő inflációjának története
Körülbelül nyolcvan évvel ezelőtt, 1945 augusztusában indult el a történelem egyik legnagyobb inflációja, amely a magyar pengőt sújtotta. A leértékelődés folyamata olyan mértékű volt, hogy 1946. augusztus 1-jén már 400 ezer kvadrillió pengőt ért egy forint. A helyzet olyan súlyosra fordult, hogy az emberek napi életüket nagy mértékben befolyásolta az infláció.
A helyzet szürreálisra fordult: már 1946 tavaszán olyan viccek terjedtek el, mint például: „30 deka sülttök ára 40 deka pengő”. Eközben az árak naponta változtak, és az emberek már a papírpénzek színével mérték az értékeket: piros, kék és lila halmokban ömlött a pengő, amely csak a mindennapi szükségletek beszerzésére elegendőnek tűnt.
Az utolsó címlet: a 100 millió B-pengős
- július 1-jén megjelent az utolsó inflációs bankjegy, a 100 millió B-pengős. Ekkor a Szegedi Népszava ára 50 billió pengő volt, de négy nap múlva már adópengőben tüntették fel az árát, ami körülbelül 20 ezer pengőt jelentett. A következő napokban az újság ára soha nem látott mértékben emelkedett: annyira, hogy a Győri Munkás című lap öt nappal később 20 millió adópengőt ért.
Kereskedelem és cserekereskedelem
A győri piacon 1946 májusában a tejföl ára 4 milliárd pengő volt, míg a kenyér ára drámai mértékben emelkedett: 1945 augusztusában 6 pengőbe került, de 1946 júniusára már 5 milliárd-nyolcszázötvenmillió pengőt kellett érte fizetni. Az emberek az áruk helyett már bármit elfogadtak cserébe: egy kakasért használt blúzt, vagy akár pelenkáért sárgabarackot.
Miért éppen Magyarország?
Prof. em. Honvári János gazdaságtörténész szerint az infláció hátterében a háború utáni gazdasági helyzet állt. Az ipar mindössze 20%-os kapacitással működött, emellett drámai tőkekivonások is történtek. Magyarország nem kapott számottevő nemzetközi segítséget sem, míg Ausztria a nyugati megszállás révén jelentősebb támogatáshoz jutott.
Próbálkozások az infláció lassítására
A magyar kormány különböző intézkedésekkel próbálta fékezni az inflációt, például 1945 decemberében kivonták a forgalomban lévő pénz kétharmadát. A legfontosabb lépés a janár 1-jén bevezetett adópengő volt, amit naponta állapítottak meg. De a helyzet azonnal romlott, és a nyár végére a pénz értéke tovább csökkent.
A forint bevezetése
A forint bevezetésének előzménye volt az MNB aranytartalékának hazatérése és az áruforgalom helyreállítása. 1946. augusztus 3-án debütált a forint a győri piacon, de az emberek sokáig csak a régi pengőkhöz ragaszkodtak. Az új valutát végül már személyesen is elfogadták, pedig kezdetben sokan kétkedtek a cserével.
Az infláció öröksége
A forint bevezetése után a kezdeti optimizmus gyorsan erodálódott, mivel az életszínvonal továbbra is alacsonyan maradt. Az infláció következményei sokáig éreztették hatásukat, és a magyar gazdaság rendkívüli kihívásokkal nézett szembe. A forint árát az 1939-es pengőárakhoz képest 4,7-szeres mértékben határozták meg, de a parasztok a legrosszabbul jártak.
Ez a történelem már nem csupán adat, hanem személyes sorsok tízezreinek életéről szól, akik a pénzromlásút a mindennapjaik gruborral és testet öltő valósággal heverték.
Főkép forrása: telex.hu
