Olyan földrengés várható a San Andreas-törésvonal mentén, amilyet még nem tapasztaltunk
Kutatók figyelmeztetnek arra, hogy a San Andreas-törésvonal mentén előfordulható földrengés várhatóan olyan mértékű lesz, amilyet eddig még nem láttunk. Az elemzések a márciusi mianmari földrengés tapasztalataira építenek, ami több mint 5000 ember halálát okozta, és hatalmas károkat ért. A LiveScience cikkében megemlítik, hogy a vetődéses törésvonalak nem feltétlenül követik a korábbi rengések mintázatát, így a San Andreas-törésvonal is képes lehet váratlanul, jelentős erősségű rengést produkálni a jövőben.
A Caltech kutatói most megállapították, hogy a Sagaing-törésvonal a vártnál szélesebb területen szakadt fel, beleértve olyan helyeket is, ahol a korábbi események alapján nem számítottak jelentős aktivitásra. Mivel a Sagaing és a San Andreas sok hasonlóságot mutat, a mianmari tapasztalatok értékes információkkal szolgálhatnak a kaliforniai jövőbeni események előrejelzéséhez.
A kutatások során kiderült, hogy egy adott törésvonal mentén egymást követő rendszerek nagyon eltérő energiát szabadíthatnak fel, mely akár nagyobb is lehet, mint az eddig felhalmozott elmozdulási deficit. A San Andreas-törésvonal Kalifornia leghosszabb törésvonala, mintegy 1200 kilométer hosszú, és 1906-ban egy 7.9-es erősségű földrengést okozott, amelyben több mint 3000 ember vesztette életét.
A földrengések rendszertelen és kiszámíthatatlan események, de geológusok régóta figyelmeztetnek arra, hogy a San Andreas-törésvonal mentén előbb-utóbb újabb jelentős rengések várhatóak. Az Egyesült Államok Földtani Intézete (USGS) arra figyelmeztetett, hogy a Los Angeleshez közeli szakaszon 60 százalék az esélye annak, hogy a következő 30 évben legalább 6.7-es magnitúdójú rengés történik.
A Sagaing-törésvonal, amely 1400 kilométer hosszú, szintén hasonló jellemzőkkel bír. Geológusok már egy ideje várták, hogy a 300 kilométeres területen lezajlik egy esemény, ahol 1839 óta nem volt jelentős földrengés. A szeizmikusrés-hipotézis szerint a régóta „beragadt” szakaszok előbb-utóbb elmozdulnak, hogy utolérjék a dinamikusabb területeket.
A kutatók műholdfelvételek segítségével elemezték az eseményt, amelyből kiderült, hogy a rengés után a törésvonal keleti oldala körülbelül 3 métert csúszott dél felé a nyugati oldalhoz képest. Ez a képalkotási módszer jelentős segítséget nyújthat a jövőbeni földrengésmodellek pontosításában.
A kutatók által végzett analízis nemcsak a múlt eseményeiből tanul, hanem a jövőbeli földrengések előrejelzése szempontjából is kulcsfontosságú lehet. Az események figyelése és a törésvonalak részletes vizsgálata elengedhetetlen a földrengések által okozott kockázatok minimalizálása érdekében.
Főkép forrása: telex.hu
