A Schwechati Csata: Magyar Honvédseregek Ütközete 1848-ban
- október 30-án, pontosan 176 évvel ezelőtt Móga János vezetésével a magyar honvédseregek összecsaptak az osztrák császári erőkkel a schwechati csatában. Ennek a kulcsfontosságú ütközetnek a tétje az volt, hogy a magyar szabadságharcosok képesek-e egyesíteni erőiket a bécsi forradalom híveivel. A Rubicon történelmi áttekintéséből kiderül, hogy ennek a reményteljes összefogásnak nagy politikai és stratégiai jelentősége lett volna.
A pákozdi csata szeptember 29-i győzelme után Jellasics horvát bán seregei visszavonultak Bécs felé. Az osztrák fővárosban október 6-án kitört forradalom azonban két tűz közé szorította őket, így Jellasicsnak egy lázadó várossal a háta mögött kellett szembenéznie a közeledő magyarokkal. Móga csapatai azonban a határon megálltak, és hosszú heteket töltöttek látszólagos tétlenséggel.
A magyarok számára a Habsburg Birodalom elleni döntő csapás mérésének lehetősége igencsak vonzó volt, viszont az osztrák határ átlépése jogi következményekkel járt volna, beleértve a lázadás és esküszegés vádját. Végül Kossuth Lajos október 23-án egy 12 000 fős hadtest élén csatlakozott Móga erőihez, és október 28-án megindultak Bécs felé.
A két sereg október 30-án találkozott Schwechatnál. A magyar erők számára ígéretesen indult a csata, azonban az osztrákok kétszeres létszámfölényben voltak és háromszor annyi ágyúval rendelkeztek, mint a magyarok, ami végül a szabadságharcosok vereségéhez vezetett.
Bár a magyar sereg egészen Pozsony környékéig vonult vissza, az ütközet nem okozott komoly veszteségeket. Körülbelül 100 honvéd esett el, és a császári oldalon is hasonló véráldozatot követelt a harc. A schwechati csata után a bécsi forradalmároknak le kellett tenniük a fegyvert, melynek következtében Magyarország magára maradt a Habsburg Birodalom elleni küzdelemben.
Főkép forrása: 24.hu
