Az elmúlt évtized a sorozatok történetében többek között a skandi-noir fénykoraként vált emlékezetessé: egymást követték a borongós északi városokban tevékenykedő brutális gyilkosok és az élet szinte minden más területén kudarcot valló, különc nyomozók történetei. Ahogy az gyakran előfordul, a skandi-noir (vagy nordic noir) szubzsáner is saját műfaji klisékkel gazdagodott, és a kezdeti stílusteremtő, kiemelkedő alkotások után ellepték a tévéképernyőket a középszerű északi krimisorozatok.
Számos külföldi, főként angolszász produkció is bőségesen merített ezekből a skandináv sorozatokból. Habár sok esetben sikeresen integrálták az északi stíluselemeket saját kulturális jellegzetességeikkel és műfaji keveredéseikkel, az elmúlt években mégis nehéz igazán kiemelkedő északi-noir sorozatot találni, legyen szó akár izlandi, finn, vagy éppen svéd darabokról.
Ezeknek a sorozatoknak az egyik legfájóbb hiányosságává vált, hogy csupán felszínesen utaltak a társadalmi sajátosságokra vagy problémákra. Az áldozatok nézőpontjával, valamint gyászoló családtagjaikkal sem foglalkoztak megfelelően, inkább valamiféle szükségszerű kellékként kezelve őket. Eközben egyre betegesebb fantáziájú és három lépéssel előre gondolkodó, übermensch elkövetők versenyeztek a nézők figyelméért.
Ha a „Az áttörés” című svéd sorozat alapötlete egy krimiszerző agyából pattant volna ki, akkor a megmagyarázhatatlannak tűnő linköpingi kettős gyilkosság elkövetője nem állt volna meg kettőnél. Tovább szedte volna áldozatait, és folyamatosan tanúi lehetnénk gyilkos zsenialitásának, rosszabb esetben hiteltelen pszichologizálással próbálták volna megmagyarázni tetteit. Ez a sorozat azonban bár több skandi-noir stílusjegyet is felvonultat, képes megállni félúton. Ekkor jönnek a „valóság a legjobb forgatókönyvíró” típusú közhelyek, és bár ez nem teljesen igaz, tény, hogy megvéd a nézőket az erőltetett, életszerűtlen képtelenségektől, amik gyakran elárasztják ezeket a krimiket. Így bár „Az áttörés” sem mentes teljesen a kiagyalt, mesterkélt sztorielemektől, az alkotók kénytelenek voltak tartani magukat a valósághoz.
Főkép forrása: 24.hu
