Szajgák nyomában: Magyar-mongol expedíció a veszélyeztetett antilopfajért
A szajga, vagyis a tatárantilop (Saiga tatarica), egy különleges faj, amelyet a közép- és belső-ázsiai lakosokon kívül kevesen ismernek. A szokatlan megjelenésű állatot sokan mesterséges intelligencia által generált figurával, gyerekrajz ihlette plüssállattal vagy éppen a Star Wars filmek planetáriumának exotikus lényeivel azonosítják. Ezért is volt különösen izgalmas lehetőség, hogy egy mongol-magyar kutatócsoport expedícióját követhettem végig Nyugat-Mongóliában fotóriporterként.
Az expedíció célja az eurázsiai sztyeppén, egykor a Krím-félszigeten is megtalálható szajga genetikai kutatása volt. Mongóliában ez az antilopfaj az ország egyik nemzeti jelképe, de az intenzív vadászat miatt mára rendkívül veszélyeztetetté vált. Az expedíció során a Góbi-Altáj régióban élő szajgák genetikai vizsgálására alkalmas szövetmintákat gyűjt, hogy segítse a faj védelmét.
Együttműködés alakult ki a Mongol és a Magyar Tudományos Akadémia között. A Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszékének Evolúciós Genomikai Kutatócsoportja és a Mongol Tudományos Akadémia Biológiai Intézete közösen dolgozik azon, hogy modern genomikai módszerekkel megértsék Mongólia veszélyeztetett fajainak genetikai tulajdonságait. A magyar kutatók, mint Dr. Sramkó Gábor biológus, segítik mongol kollégáikat a hatékony védelemhez szükséges genetikai adatok megszerzésében.
Az expedíció Nyugat-Mongóliába vezet. Itt, a Góbi-Altáj régióban, a kutatók két napon keresztül autóznak, hogy elérjék a szajgák élőhelyét. Az út során rendkívül ritkán lakott területeken haladnak át, ahol a népsűrűség mindössze két fő négyzetkilométerenként – egy hihetetlen kontraszt a nyugat-európai városokhoz képest.
A terepmunka során a csapat felkészül a sokféle kihívásra: technikai felszereléssel, hideg élelemmel, hálózsákokkal és egy hatalmas lepkehálóval indulnak útnak, amelyet a mongolok kézzel készítettek az expedícióra. A háló, amelybe akár egy emberi fej is belefér, az újszülött szajgák befogására szolgál.
Az expedíció előrehaladtával tapasztalom a mongol táj végtelenségét és kietlenségét. Az órákon át tartó autóút alatt beszuszogom a mongol hagyományos ételeket, jurtákból álló pihenőhelyeket, és élvezem a táj tömör nyugalmát.
A terepmunka nemcsak tudományos kihívásokkal, hanem emberi és kulturális tapasztalatokkal is gazdagít. Ganbaatar Bairkhu (Gamba), a fiatal mongol sofőr és Ulziisaikhan Tumendemberel (Ulzii) kutató a Mongol Tudományos Akadémiától különleges betekintést nyújtanak Mongólia gazdag kulturális örökségébe és vendégszeretetébe.
Ez a különleges utazás egy új perspektívát nyitott meg a veszélyeztetett fajok védelme terén, és reméljük, hogy a gyűjtött adatok hozzájárulnak a szajga és más veszélyeztetett fajok megőrzéséhez Mongóliában és világszerte.
Főkép forrása: 24.hu
