A Szifilisz Újra Fenyeget Magyarországon: Történeti Párhuzamok
Tavaly óta Magyarországon egyre növekvő problémát jelent a szifilisz, amelynek esetszáma drámaian megnövekedett. A Semmelweis Egyetem kutatói nyáron közzétették, hogy az elmúlt tíz évben megduplázódott a szifiliszes betegek száma. A Szexuális Úton Terjedő Betegségek Társaságának elnöke, Tisza Tímea, a Telexnek idén februárban arról beszélt, hogy „veleszületett szifiliszjárvány” van Magyarországon, és a helyzet súlyosabb, mint bármely más európai országban. Meg kell jegyezni, hogy a szifilisz megelőzhető és kezelhető betegség, így nem állunk már azon a szinten, mint régebben, amikor a hírhedt szifiliszes kalóz, Feketeszakáll, higanyt keresett.
A Szifilisz Kezelési Módszerei a Történelemben
A 20. század elején a szifilisz kezelésének szokatlan módszerei voltak. Az egyik legismertebb technika az volt, amikor a betegeket maláriával fertőzték meg. Furcsán hangzik, de ez a módszer valóban működött, mivel a maláriával küzdő betegek magas láza sok esetben elegendő volt ahhoz, hogy a szifilisz tünetei enyhüljenek vagy akár teljesen megszűnjenek. A maláriát ráadásul sikeresen kezelték, így a betegek jelentős része életben maradt. Ezt a szokatlan terápiát az osztrák orvos és pszichiáter, Julius Wagner-Jauregg fejlesztette ki, aki 1927-ben orvosi Nobel-díjat kapott érte, így ő lett az első pszichiáter, aki ezen elismerés birtokosa lett.
Julius Wagner-Jauregg Pályafutása
Wagner-Jauregg Bécsben tanult, ahol 1880-ban orvosi diplomát szerzett. A 19. század végén már állatkísérleteket végzett, ami akkoriban nem volt elterjedt. Főként idegrendszeri betegségekkel foglalkozott, és fő kutatási eredménye a piroterápia, amelynek lényege a lázkeltéssel történő kezelés volt. Az egyik áttörő pillanat akkor következett be, amikor 1917-ben sikerült maláriával kezelnie egy neuroszifiliszes beteget, aki súlyos elmezavarral küzdött.
Malária és Szifilisz Közti Kapcsolat
Wagner-Jauregg a maláriás betegektől vett vért adott a neuroszifiliszes betegeknek, és a malária kezelésére a kinint alkalmazta. Eleinte sokan szkeptikusak voltak, de 1926-ra már kutatások is bizonyították, hogy a maláriás terápia az esetek több mint felében legalább részleges gyógyulást nyújtott. A kezelésbe belehalt betegek aránya körülbelül 15% volt, de több mint 25% teljes mértékben felépült – ez korábban elképzelhetetlen volt.
Miért Működött a Módszer?
Egy kanadai kutatás szerint a szifiliszt okozó baktérium, a Treponema pallidum, képes eljutni az agy-gerincvelői folyadékig, ahol neuroszifiliszt okozhat, ha a szervezet nem képes hatástalanítani. Ezzel szemben a maláriát okozó Plasmodium fajok súlyos lázat okoznak, amely gátolja a szifilisz baktériumának túlélését. A malária láza elegendő ahhoz, hogy a Treponema pallidum-ot kiüssük, lehetővé téve a szifiliszes betegek felépülését.
Bár Wagner-Jauregg eredményei figyelemre méltóak voltak, a későbbi antibiotikumok, különösen a penicillin felfedezése, végleg háttérbe szorította ezt a módszert a 20. század közepén. A szifilisz kezelése ma már sokkal biztonságosabb és hatékonyabb, azonban a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a betegség ismét terjedésnek indult Magyarországon, ezért a megfelelő megelőző intézkedések és a társadalmi tájékoztatás kiemelten fontosak.
Főkép forrása: telex.hu
