Az elmúlt években felkapott téma volt a sajtóban a Szajna megtisztítása, ugyanis a párizsi olimpián ott rendezték a nyílt vízi úszás számait – még ha a vízminőségi problémák miatt voltak is csúszások. A nagyszabású kipucolási műveletnek azonban az olimpiai versenyszámok megrendezése mellett egy sor másik pozitív hozadéka is volt, például visszatértek egyes állatfajok a folyóba.
A Szajnához hasonlóan az angliai folyókba és vízi élőhelyekbe is szennyvizet vezetnek, ennek következményeit pedig a gazdaság, a turizmus és a kagylótermelők is megérezhetik. A brit folyók állapotáról és az egész problémáról most a Reuters számolt be képriportjában.
A végigfotózott dél-angliai tengerpartra nézve nem is gondolnánk, micsoda élet folyik a felszín alatt. A nyálkás bójákra kifeszített kötelekre például több mint 400 millió kagyló tapad.
Európa legnagyobb tengeri kagylófarmját a Holmyard család üzemelteti. Bár Nagy-Britannia nem a kagyló- és rákiparáról ismert, Holmyardék problémái jól mutatják, hogy a brit társadalom legalapvetőbb szolgáltatásainak, például a víz- és csatornaszolgáltatásnak a hiányosságai milyen sokféleképpen csapódhatnak le a gazdaságon.
Amikor John Holmyard és felesége, Nicki elkezdték megtervezni a kagylófarmjukat, aminek a legközelebbi pontja is 5 kilométerre fekszik a parttól, sok mindent kellett figyelembe venniük. Korábban hidegebb, skóciai vizekben tenyésztették a kagylókat, de abban reménykedtek, hogy a melegebb és tápanyagban gazdagabb vizekben talán jobban mehet a szekér. Ezért is költözött Devon megyéhez a farm. Holmyardék olyan helyet kerestek, ami elég messze esik a parttól, hogy ne érintse őket a szennyvízprobléma, de közben olyan nyílt vízi területre volt szükség, ami védett a tengeri hullámoktól.
Miután Nagy-Britannia, Európa, Kína és Új-Zéland hasonló helyszíneit felkeresték, végül a Lyme-öbölre esett a választásuk, és hét évig dolgoztak a hatósági jóváhagyás megszerzésén – anélkül, hogy tudták volna, hogy megérzésük be fog-e válni. Végül megkapták az engedélyeket, és elindították a farmot. Tizenegy év elteltével a farm évente körülbelül 3000 tonna kagylót termel, és reményeik szerint egyszer majd elérik a 10-12 ezer tonnát is. A kagylótenyésztéshez megteremtett jó körülményekből pedig a vadvilág, vadon élő homárok, rákok is profitálnak.
A családi vállalkozás egy dologban azonban tévedett: a folyókba eresztett káros anyagok és baktériumok még a nyílt vizekben is ott vannak. Ha például kólibaktérium – más néven E.coli – kerül a vizekbe, az hetekre akadályozza az Európába irányuló exportot. „Bűncselekmény, hogy megengedik nekik, hogy ezt a tengerbe engedjék, és aztán megússzák. Ez mindenféle vállalkozást érint, minket is beleértve” – mondta Sarah Holmyard, a farm értékesítési vezetője.
A regenerációs projekt, amivel az elmúlt években kipucolták a Szajnát, nagyjából 1,4 milliárd euróba (kb. 573 milliárd forintba) került, de ennek köszönhetően ma már harmincöt halfaj él a folyóban, a horgászok pedig akár kétkilós harcsákat is kifoghatnak. Pedig korábban a szennyezett víz miatt összesen három halfaj maradt meg benne. Az angliai vízszennyezés hasonlóan káros hatással van a vízi élőhelyek biodiverzitására.
Például az atlanti lazac egyedszáma 40 éves mélyponton van Nagy-Britanniában. A Környezetvédelmi Ügynökség szerint a csökkenésüket olyan körülmények okozták, amik ellen Holmyardék is küzdenek.
A probléma egyik oka az Egyesült Királyságban privatizált szennyvízgazdálkodás és a szennyvízrendszer kiépítettsége. A szigetország nagy részén a háztartások által termelt szennyvíz és az esővíz isugyanazokba a csatornákba folyik, ahonnan a szennyvízkezelő telepekre áramlik tovább. Viszont ha nagy esőzések zajlanak a területen – ami Angliában nem ritka –, akkor a csatornák túltelítődnek. Ha ezt nem kontrollálnák valamilyen formában, akkor a víz kiöntene a szennyvíztisztító telepekre és a lakott területekre. Ezt megakadályozandó, a privatizált vízművek ilyenkor úgynevezett „kiöntéseket” végezhetnek a folyókba, hogy megakadályozzák a csatornák túlterhelését. Ugyanakkor a vállalatoknak még ezekben az esetekben iskezelniük kell a szennyvizet, mielőtt kiengednék.
Ezeket úgynevezett „száraz kiöntéseknek” nevezik. A BBC szerint 2022-ben az egyes szolgáltatók hatezer alkalommal engedték ki a szennyvizet úgy, hogy azt az időjárás nem indokolta.
Több magánvállalatot megbírságoltak már a rendszeres szennyvízkibocsátás miatt. A Reuters szerint az angol vízszolgáltatók 2023-ban brutális mértékben folyattak ki szennyvizet, szennyezve a patakokat, folyókat és partokat. A vízekbe mindenféle higiéniai termékek, nem lebomló tisztasági betékek, óvszerek és hasonlók is kerülnek.
A South West Water, amely a Holmyard-farm víz- és csatornaszolgáltatásáért is felel, 2023-ban 83 százalékos ugrást könyvelt el 2022-höz képest, és ezzel Anglia egyik legrosszabbul teljesítő vállalatává vált. Emiatt romlik a Lyme-öböl vízminősége is, bár az SWW azt állítja, hogy keresik a megoldást.
A vízszennyezés nemcsak az élővilágra, hanem a turizmusra is káros. Alistair Handyside, a Délnyugati Turisztikai Szövetség elnöke is elismerte, hogy a szennyvízzel kapcsolatos hírek sok hely vonzerejét rontották. A nyílt vízi úszók és a szörfösök teljesen eltűnnek egyes településekről, miután a tavakban mérgező algafajok jelennek meg.
A fertőzött vizekben ugyanis komoly betegségeket, a kólibaktérium és a szalmonella mellett akár Hepatitis A vírust is össze lehet így szedni. Az olimpikon úszók közül is többen megbetegedtek, miután az amúgy már kipucolt Szajnában úsztak. Fábián Bettina például annyira rosszul lett a versenyszáma után, hogy rövid időrekórházba is kellett szállítani. Egy 2024 brit verseny győztes evezőseit isfigyelmeztették a hatóságok, hogy a szokásukkal ellentétben ne ugorjanak be a Temzébe, mert riasztóan magas a vízben a kólibaktérium szintje.
A víztisztaság kérdése és a kagylótenyésztés mikéntje ráadásul még bonyolultabbá vált, amióta az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból. A brexit előtt nem volt szükség arra, hogy a britek által tenyésztett kagylókat és osztrigákat előzetesen kezeljék, még megtisztítani sem kellett őket, mielőtt eladhatták uniós országoknak.
De a brexit óta az EU csak megtisztított árut fogad el, vagy olyat, ami „A” osztályú vizekből került ki. Ez a változás szinte teljesen tönkretette a kagylótenyésztést Észak-Walesben, Nagy-Britannia nyugati partvidékén. A régió állította elő az Európába irányuló export nagy részét, de ma már csak ritkán ad el a kontinensre. Nincs ugyanis olyan létesítményük, ahol meg tudnák tisztítani a kagylókat, hiszen erre korábban nem volt szükség.
James Green osztrigát tenyészt a délkelet-angliai Whitstable városában. Korábban Hongkongba és Európába küldte a csemegét, de a brexit és a vízminőségi problémák miatt ma már csak belföldön tudja eladni a tisztított osztrigát. Ráadásul a vízszolgáltatója, a Southern Water öt éven át olyan súlyosan szennyezte a vizeket, hogy 2021-ben 90 millió fontos (kb. 42,5 milliárd forintos) bírságot szabtak ki rá. Mindez megzavarta a tenyésztést és az exportot is, ami után Green nem kapott kártérítést.
A Southern Water közölte, hogy jelentős beruházásokat hajt végre annak érdekében, hogy a partmenti kagylótelepek továbbra is kiváló minőségűek maradjanak. De Green szerint hiába ígérgetnek fejlesztéseket, ezek mindenképpen késve érkeznek.
„Nekem van egy vállalkozásom. Ön meg tudná várni, hogy a változások öt, hat, hét év múlva életbe lépjenek?” – tette fel a kérdést. Green állandóan monitorozza a kólibaktérium, a szalmonella és a norovírus jelenlétét is a vízben, valamint nyomon követi az esőzéseket és a csatornatúlfolyásokat. Így próbálja felmérni előzetesen a kockázatokat. A nagy-britanniai kagyló- és rákfélék szakmai szervezete, a SAGB szerint a brit export megduplázódna, ha a tengerek tisztábbak lennének.
Holmyardék „A” osztályú vízben tenyésztenek, így őket nem érinti az exporttilalom, Hollandiába szállítják a kagylóikat, ahol mindennap bevizsgálják az árut kólibaktériumra. Bár a holland hatóságok szerint mindig határértéken belül voltak, a brit hatóságok azonban a hasonló havi vizsgálatok során időnként magas E.coli-szintet jeleztek, és a farm egyes részeit B osztályúnak minősítették. Holmyardékat ez több hétre megakadályozta, hogy kagylókat exportáljanak a gazdaságuk érintett részéből.
A család szerint zavarba ejtő, hogy a brit mérési eredmények nem egyeznek a gyakrabban végzett holland tesztekkel. A kagylótermesztési területek besorolásáért felelős brit szerv, az Élelmiszer-szabványügyi Hivatal azt mondta, hogy igyekezett rugalmas lenni, de meg kell védenie a közegészségügyet, és az osztályozások csak a vízminőség javulásával lehetnek kedvezőbbek. Az ingadozás miatt viszont a Holmyard család sem tud plusz tőkét bevonni.
A tilalmak ellenére Holmyardék a kagylók közel 95 százalékát még mindig az EU-ba exportálják, a maradékot pedig Nagy-Britanniában értékesítik.
A képsorozat külön érdekessége, hogy a témája szabad szemmel nem is mindig látható. Dylan Martinez, a Reuters fotósa évekig utazgatott Nagy-Britanniában, hogy megörökítse az ország elromlott csatornarendszerének történetét. Rá kellett azonban jönnie, hogy a vízszennyezést különösen nehéz fotózni.
Erre a problémára kreatív választ talált ki: riportútjain összegyűjtötte a szennyvizet, és azt használta fel az analóg fényképezőgépével készített filmfelvételek előhívására. A képek így sokszor roncsoltak, de azt nem lehet tudni hogy éppen mitől. A technika jól tükrözi azt is, hogy milyen csalóka lehet ránézésre a vizek állapota. „Néha ránézel a vízre, és azt hiszed úszhatsz benne, mert kristálytiszta. De nem az, csak nem látod. Lehangoló.”
Az ellentmondások és a komoly problémák ellené
Főkép forrása: telex.hu
