Kritika a Tavaszi szél című filmről
Nehéz kritikát írni egy olyan mozifilmről, amely ennyire szorosan összefonódik az aktuálpolitikával, és amelyre a nézők erős előítéletekkel érkeznek. Elhatároztam, hogy mégis megnézem a filmet, amikor eszembe jutott egy eredeti ötlet, amire építhetem a cikket. Ez a terv egészen a film harmadáig működőképesnek tűnt, majd hirtelen mélyrepülés következett.
A film, a Tavaszi szél, mely a „független magyar dokumentumfilm” címkét viseli, számos kérdést felvet. Az első és legfontosabb: propaganda vagy nem propaganda? A filmre való tekintetem azonban a harmadik lehetőség felé terelte a gondolataimat: egy hollywoodi hangulatú életrajzi filmként értelmezhető.
Ezek a műfajú filmek, legyenek bár sztárokról, botrányhősökről vagy politikusokról szóló alkotások, nem tekinthetők újságírói munkának. Sokszor csupán azt mutatják be, amit a főszereplő szeretne, hogy lássunk. Kritikátlan nézőpontok érvényesülnek, míg a másik fél hangja ritkán hallható, ami kedvez a főszereplő támogatói és csodálói által keltett szimpátiának. Amennyiben egy film nem állítja, hogy az újságírás szabályait követi, akkor különösebb probléma nem merül fel. Mindenki tudja, mire számíthat.
A Tavaszi szél ilyen alkotás. Topolánszky Tamás Yvan rendező és Sümeghy Claudia producer cége, a Juno11, saját forrásból, saját kezdeményezésből készítette a filmet. Az üzleti siker már a forgatás kezdetén borítékolható volt. A Telexnek adott interjúban a készítők nem rejtették véka alá, hogy szimpatizálnak Magyar Péterrel, és a filmjük „nem a regnáló kormány érdekeit szolgálja”. Emellett azt is hozzátették, hogy bár Magyar Péternek nem volt hivatalos beleszólása a végső vágásba, mégis kikérték és figyelembe vették a véleményét.
Nagy ember kis hibái
A film a kegyelmi botránnyal és Kaufmann Balázs 444-es cikkével kezdődik, és eleinte egész jól működik. Magyar Péter karaktere sokkal emberibb, kétkedőbb formában jelenik meg. A történetmesélés feszes, a vágóképek külön figyelmet szentelnek a részleteknek. Azonban ahogy halad a cselekmény, egyre erősebbé válik az a kellemetlen érzés, hogy a film nem dokumentumfilm, hanem inkább egy bántóan hosszú, érzelmes előzetes.
A Tavaszi szél tehát vegyes érzéseket kelt. Míg tartogat néhány érdemi gondolatot, a néző mégis azt érzi, hogy a film nem képes túllépni a felszínes érzelmeken, és inkább a rendezők és a főszereplő szándékait tükrözi, mintsem objektív képet adna a valóságról.
Főkép forrása: 444.hu
