Terminátor: Az Időutazás Mesterműve
Az első Terminátor, vagy, hogy a magyar címén említsük, A halálosztó, mind a mai napig az egyik legjobb időutazós film a filmtörténelemben. Bár a Vissza a jövőbe is emlékezetes darab, és ha még szélesebb körben értelmezzük az időutazás fogalmát, kiváló művészfilmekre bukkanhatunk, mint például A nap vége vagy Szerelmem, Hirosima. De ne legyünk túlzottan érzékenyek, hiszen a T101-es sem szokott az lenni, amikor a pusztítást hajtja végre.
A Terminátor alapvetően egy brutális hajsza története, amely folyamatos menekülésről, harcról és nyomozásról szól. A látszólag egyszerű thriller-sztori összetett módon ábrázolja az időutazás és a mozgókép szoros kapcsolatát.
Az emberiség álma az idő uralása, és ez az ambíció ihlette meg a sci-fi történetek időgépeit. Ehhez kapcsolódik a modern technológia, melynek révén nemcsak filmeket tudunk rögzíteni, de cikkeket is elolvashatunk, épp úgy, mint most.
Technológiai értelemben a Terminátor aktuálisabb, mint valaha. Napjainkban a mesterséges intelligencia térnyerése és az emberi szerepének megmaradása folyamatos beszédtéma. De ahogy a film is sugallja: a jövő nincs kőbe vésve, és minden döntés a jelenben születik.
James Cameron a horror felől közelített a Terminátor megalkotásához. Rémálmai ihlették a pusztító gép alakját, ami egyértelmű párhuzamba állítható a Halloween arctalan gyilkosával. Bár a sci-fi író, Harlan Ellison pereskedett is Cameronnal, a Terminátor az idő múlásával önálló ikonná nőtte ki magát.
Negyven év távlatából a Terminátor az elképesztő jövővíziókat felvillantó sci-fi filmek vonulatába illik. A film technológiai és civilizációs pesszimizmusa, valamint a mindenhatóságra való törekvés következtében érzett melankólia ma is időszerű, és számos rajongót megihlet. Ennek köszönhetően mind a mai napig érdemes rettegni az emberen túli jövőtől, amit Cameron gépi víziója előrevetít.
Főkép forrása: 24.hu
