A Tudomány Bizalmának Krízise és Az Eredmények Reprodukálhatósága
A tudomány renoméja súlyosan megsínylette a koronavírus-járványt, és a kutatókba vetett bizalom is csökkenő tendenciát mutat. A nehezedő helyzetben sokan hirtelen virológusokká, gyógyszer- és gazdasági szakértőkké váltak, miközben a tudományos diskurzus helyett a kommentmezőkben folytatják a vitákat.
Fontos kiemelni, hogy a tudományos közösség nem hoz létre kevesebb megbízható eredményt, mint korábban. Inkább arról van szó, hogy az internet és a közösségi média révén emberek magabiztos véleményeket formálnak, gyakran megalapozatlanul. A kutatók azonban folytatják a munkát: kutatnak, validálnak és publikálnak, de ezenfelül legfontosabb szerepük az, hogy önmagukat is ellenőrzik.
A tudományos eredmények komolysága abban rejlik, hogy azok reprodukálhatók legyenek. Ez kérdéseket vet fel az eredmények valóságtartalmával kapcsolatban. Ezen elgondolás foglalkoztatta Aczél Balázst, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanárát, valamint Szászi Barnabást, a Corvinus Egyetem CIAS Viselkedéstudományi Központjának vezetőjét.
Kíváncsiak voltak arra, hogy az empirikus kutatások eredményei állják-e a megpróbáltatásokat, ezért egy 500 fős nemzetközi kutatóhálózat segítségével újraelemezték a 2009 és 2018 között publikált több mint száz tanulmány adatait. Eredményeiket a Nature szaklapban publikálták.
A kutatás fő eredménye az volt, hogy amikor szakemberek újraelemezték a korábban publikált tanulmányok adatállományát, mindössze 34% jutott ugyanarra az eredményre. Összességében azonban az esetek 74%-ában ugyanezt a konklúziót vonták le, még ha a pontos eredmény nem is mindig volt megegyező. 24%-ban az újraelemzés azt mutatta, hogy a vizsgált jelenségnek nincs hatása, vagy az eredmény nem volt egyértelmű.
Aczél Balázs hangsúlyozta, hogy az analitikus variabilitás, mint probléma, egyre több cikkben szerepel, ám a tudomány területén történő vizsgálata még új terület.
Az analitikus variabilitás lényege, hogy a rendelkezésre álló adatok feldolgozásának eltérő módjai különböző eredményekhez vezethetnek. A kutatók korábbi cikkükben megjegyezték, hogy a tudományban elterjedt hittételek közé tartozik az, hogy egy adott kérdésre mindig egy jó elemzési megoldás van, illetve hogy ha több elemzési mód létezik, akkor azok azonos eredményhez vezetnek.
A kutatások során megfigyelték, hogy ha 70 különböző csapat ugyanazt az adatot vizsgálja, valószínű, hogy egyik sem ugyanazt a módszert alkalmazza, ami végül jelentős eltérésekhez vezetett az eredményekben.
Aczél és Szászi rávilágítottak, hogy a tudományos közösségnek szüksége van reformra. A kutatók képviselői közül sokan a mennyiségi produkciót helyezik előtérbe a minőség helyett, így a kutatásokra szánt idő csökken, és a kutatók gyakran nem tudják a rohanás miatt alaposan megvizsgálni a témáikat.
A kutatás során Aczél és Szászi hangsúlyozták a szisztematikus elemzések és a multiverz módszerek fontosságát, amelyek segíthetnek csökkenteni az analitikus variabilitás problémáját. Rámutattak, hogy a tudomány nem csak a mennyiségre összpontosít, hanem a kutatásokat integrált módon, érdemi kérdésekre kell formálni.
Azt is kiemelték, hogy a tudománynak nemcsak az eredményekkel, hanem a potenciális hibákkal is foglalkoznia kell, hiszen a kritikai gondolkodás és a bizonytalanság elfogadása elengedhetetlen a tudományos fejlődéshez.
Összességében elmondható, hogy a tudományos kutatások újradefiniálása és a megközelítések sokszínűségének elismerése kulcsszerepet játszik a jövőbeni kutatásokban és az emberek tudományba vetett bizalmának helyreállításában.
Főkép forrása: telex.hu
