Az apokalipszis után – egy rövid novella
Évszázadok vagy talán évezredek múltak el az apokalipszis óta, amikor a Jóisten felkapta a fejét az unalomtól. Hosszú idő telt el azóta, hogy a fényforrásokkal bolyongott, és végre egy újabb kihívásra vágyott. Úgy döntött, hogy ellátogat a Földre, hogy megnézze, mi történt az emberekkel azóta, hogy utoljára látogatást tett náluk.
A Jóisten a Föld felett lebegve kiáltotta: „Hé, emberek! Hé, sárkányfogvetemények!” De csönd fogadta. Csak egy kis fényes pislákolás tűnt fel a távolban. Kíváncsisága felkeltve, közelebb repült, hogy jobban megnézze a csöpp kis fényt.
Az Évszázados Villanykörte volt az, aki a Jóistennel beszélgetett. Mesélni kezdett az életéről, hogy mennyi mindenen ment keresztül az évek során. A Jóisten hallgatta, de egyre türelmetlenebb lett a hosszú beszédtől.
Amikor végre a fény kialudt, a Jóisten érezte, hogy valami nem stimmelt. Miért vádolja őt ez a kis fényforrás az emberek elpusztítása miatt? Hiszen ők maguk ölik egymást, nem ő teremtette őket.
Végül a Jóisten egyszerűen elfordult és hagyta, hogy a csend térjen vissza. Kérdései még mindig benn maradtak a fejében, de úgy érezte, hogy most nem találja meg rájuk a választ. Ahogy lebegve eltűnt a távolban, csak az évek során megszerzett békés bölcsessége maradt utána.
Főkép forrása: telex.hu
