Szántó T. Gábor: „Kiírni magadból semmit nem lehet”
A 2019-es „Európa szimfónia” regény első mondatában egy meghökkentő kijelentés olvasható: „1954 márciusának első vasárnapján Kolozsváron minden megbolondult a hirtelen melegtől.” De honnan lehet ezt tudni? Az író fantáziája működéséhez a tények, információk, emlékek szolgálnak alapul, mégis sokszor a képzeletre kell hagyatkozni. Például Gonda János családi levelei közül csak a neki küldöttek maradtak fenn, így az írónak a fantáziája révén kell beleélnie magát a múlt eseményeibe, ez az írói szenzitivitás egyik oldalának is köszönhető.
Az „Európa szimfónia” című regény egy fiktív zenemű köré épül, amelyet részletesen leír és megkomponál a szerző. De mennyire közel áll hozzá a zene világa? Bár nincs zenei előképzettsége, és még csak komolyabb zenei műveltsége sincs, az írás folyamatában elengedhetetlen volt a jazz történetébe való mélyebb betekintés. Ipari méretekben fogyasztott jazzt, hogy pótolja hiányosságait.
Az „Én?” című második kisregényében is találkozhatunk a zenével, ahol Mozart, Vivaldi és Mahler is megjelenik, viszont az „Európa szimfónia” cselekményében a zene komoly dramaturgiai szerepet kap. Itt egy fiktív szimfóniát kellett létrehozni, amely egyszerre tükrözi a korszakot és a főszereplők sorsát, akik egy szovjet fogolytáborban találkoztak.
Szántó T. Gábor versei az 1990-es évek elején jelentek meg, de úgy tűnik, mostanra leváltotta őket a prózaírás. Korábban a versek segítségével szólalt meg először a vészkorszak második nemzedékének élményanyaga, ami azóta is meghatározó témaként van jelen az írásaiban. De mit ért a „vészkorszak második nemzedéke” alatt? A pontos fogalom meghatározása még mindig nehéz, a különböző nemzedékek közötti élmények és emlékek átörökítése a mai napig az irodalmi művek központi eleme.
Főkép forrása: 24.hu
