Alan B. Shepard: Az első amerikai, aki a Holdra lépett

Alan B. Shepard volt az első amerikai űrhajós, aki részt vett űrutazáson, azonban súlyos betegsége miatt hosszú időre parkolópályára került. Egy műtét után orvosai visszaigazolták, hogy újra alkalmas a repülésre, így 1971-ben a legidősebb emberként lépett a Holdra.

A hidegháború űrversenye

A hidegháború alatt az amerikaiak és a szovjetek között nemcsak a fegyverkezés, hanem az űr meghódítása is versenytárgy volt. Jurij Gagarin 1961-es űrutazása után, 23 nappal később, Shepard lett az amerikai Mercury-program második űrhajósa.

Betegség és rehabilitáció

Shepardot orvosilag alkalmatlannak nyilvánították a Ménière-kór miatt, amely a belső fül rendellenessége, és komoly tünetekkel jár, mint például szédülés és halláscsökkenés. A gyógyszerek nem segítettek, így irodai munkára kényszerült. Az évek során sokat küzdött a gyógyulásért, mígnem egy sebészi beavatkozást követően 1969-ben újra űrrepülésre alkalmasnak találták.

Apollo–14 küldetés és a Holdra szállás

Shepard parancsnokként részt vett az Apollo–14 küldetésben, amely 1971. január 31-én indult. Néhány nappal később a Holdra ereszkedett az Antares holdkomppal. Ez volt a harmadik sikeres holdra szállás, amelyet az Apollo-program történetében a legprecízebbnek tartanak.

Pszichológiai hatás

Bár a Shepardon végrehajtott műtét kezdetben nagy jelentőséggel bírtnak tűnt, későbbi kutatások szerint a beavatkozás hatása főként pszichológiai volt. Egy kettős vak kísérlet során kiderült, hogy a Ménière-kóros betegek állapota független volt attól, hogy kaptak-e implantátumot vagy sem.

Shepard története nemcsak az emberi kitartásról szól, hanem a tudomány és a gyógyítás határvonaláról is, amely mindig új kérdéseket vet fel az orvoslásban.

Főkép forrása: telex.hu