Albertfalva Története: Nagy-Budapest és a Vidéki Közeg Kapcsolata
Apám, akit 1945 januárjában, újszülöttként a senkiföldjén hoztak haza a szovjet és német csapatok között, mindig büszkén mondogatta, hogy vidéken, Albertfalván született. Ezt nem csupán a szívébe zárta, hanem a személyijébe is beleírták. A szülei néhány évvel korábban kezdtek építkezni a frissen parcellázott területen, Budapest határán.
A telek hirdetésének szövege a következőképpen szólt:
„Gellért tértől 15 percnyire, a főváros határában, Albertfalva kertvárosban, rendes átszállójeggyel elérhető 120 négyszögöles, legtöbbnyire már közművekkel ellátott telkek kedvező feltételekkel eladók.”
Ez a távolság nem volt túlságosan nagy, hiszen Budapest folyamatosan terjeszkedett, és Albertfalva hamarosan egybeolvadt a fővárossal. Pár év elteltével a területet teljesen bekebelezte Budapest, és a városhatár jelentősen távolabb került.
A Nagy-Budapestről való megemlékezés 75. évfordulóját a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egy szép weboldalon örökítette meg, amely tele van térképekkel és régi képeslapokkal. Például, a budafoki vasúti felüljáróról készült fotón egy kézzel írt felirat olvasható:
„Itt küldöm a Törökbálinti villamost, ez megy Kamaraerdőbe.”
Itt még a villamos és a HÉV is jártak Budaörsig és Törökbálintig. Az 1950-es filmhíradó híradása így számolt be a Nagy-Budapestről:
„Ötéves tervünk első napján megvalósult Nagy-Budapest. A peremvárosok fővárosunk kerületeivé alakultak.”
A propaganda azt hirdette, hogy az elhanyagolt peremvárosok rövidesen a világvárossá válás útjára lépnek. Rozványi Vilmos a Nagy-Budapesthez című politikai versében így írta:
“Oh, Budapest, új élet Budapestje,
Hol csak a munka népe él ezentúl…”
Bár a Nagy-Budapestről hozott döntés politikai alapú volt, az előterjesztést Kádár János belügyminiszter tette, az agglomerációhoz való csatolás már legalább fél évszázados elképzelés volt. A város terjeszkedése, amely a szomszédos falvakat és településeket is magába foglalta, az urbanizáció irányába mutató folyamat volt.
Bárczy István főpolgármester már 1908-ban közzétett egy könyvecskét a szomszédos községek Budapesthez való kapcsolásáról, ahol kifejtette:
„A nagy városok fejlődésének sajátossága, hogy társadalmi életük átcsap a szomszédos területekre.”
A telepemelkedés az 1860-as években indult el, a települések előzmények nélkül alakultak, mivel a népsűrűség a mezőgazdasági területeken alig létezett. Beluszky Pál várostörténész szavaival élve, őslakosság híján „összefutott” népesség alkotta a lakosságot, ami tovább bonyolította a település fejlődését.
Albertfalva története tehát a nagy városok működési dinamizmusát és az urbanizációs folyamatokat is jól példázza, ahol a vidéki és városi közeg kapcsolata igencsak bonyolult. A közösségünkhöz való tartozás érzése, a helyi identitás megőrzése pedig a mai napig fontos a környéken élők számára.
Főkép forrása: 444.hu
