Egy temetésnél néha egyetlen el nem magyarázott mozzanat is elég ahhoz, hogy a hozzátartozóban hosszú időre kérdés maradjon: valóban azt tettük, amit ő kért? Egy olvasó a szórásos temetésen földre hulló hamvakra számított, de csak egy búra alatt működő vízsugarat látott. A Temetkezés Magazin elemzése szerint a történet középpontjában nem a technika, hanem az érthető tájékoztatás hiánya áll.
A magyar temetői nyelvben a „szórás” nem feltétlenül szó szerinti széthintést jelent. A hamvakat vízzel a kijelölt parcella talajába moshatják, vagy egy száraz rendszeren át föld alatti közös osszáriumba juttathatják. Létezik nyílt térben végzett elhelyezés is, de azt külön tulajdonosi, hatósági vagy helyszíni feltételek szabályozhatják.
„Csak az a választás valódi választás, amelynek következményeit a család érti” – írja a Temetkezés Magazin.
A rítus az itt maradóknak is szól
A temetési mód technikai részletei azért válnak lelki kérdéssé, mert a család nem egyszerűen szolgáltatást rendel meg. Egy utolsó kérést próbál teljesíteni, miközben búcsúzik, emlékezik és jelentést keres a történtekben.
„Fontos, hogy a temetési szertartás segítsen lezárni a gyász egy lépését, és utat engedjen a következő szakaszok felé” – mondta Tóth Mihály, a Temetőlelkész szolgálat, az Ökumenikus Egyház képviselője.
A keresztény értelmezésben a fizikai maradvány és az ember élete nem azonos. Tóth Mihály úgy fogalmazott: a halál átlépés a fizikai valóságból az öröklétbe, ezért a hamvak elhelyezésének rítusa mindenekelőtt az itt maradóknak segít. Ez azonban nem teszi kevésbé fontossá az elhunyt rendelkezését.
„A szórásos temetésnél a lélek, az élet esszenciája már nincs jelen; ez a rítus elsősorban nekünk, itt maradóknak szól. Ugyanakkor ragaszkodunk az utolsó kérés tisztességéhez, a végakarathoz” – tette hozzá.
Miért van víz a szórókútban?
A vizes szórókútnál a vízsugarak a hamvakat a kijelölt parcella talajába mossák. A búra megakadályozza, hogy a finom szemcsék a levegőbe kerüljenek. A folyamatnak környezeti oka is van: a hamvasztás után visszamaradó anyag nem könnyű fahamu, hanem főként kalcium- és foszfáttartalmú csontásvány, amely erősen lúgos és sós lehet. Nagy koncentrációban károsíthatja a növényzetet, vízzel és nagyobb talajtérfogattal eloszlatva azonban lassan beépülhet a természet ásványi körforgásába.
A búra alatti víz tehát nem annak jele, hogy a hamvak „eltűntek”, hanem maga az elhelyezési eljárás. A család mégis joggal élheti meg idegennek, ha erre előzetesen senki nem készíti fel.
A szolgáltató dolga lefordítani a szakkifejezést
A „szórásos temetés” önmagában nem elég pontos tájékoztatás. A családnak tudnia kell, felnyitják-e az urnát, éri-e víz a hamvakat, a talajba vagy egy közös föld alatti térbe jutnak-e, mit fog látni a szertartáson, és marad-e később egyéni, azonosítható kegyeleti hely.
A hozzátartozónak érdemes lépésről lépésre magyarázatot kérnie, még a szerződés aláírása előtt. Ez nem méltatlan kíváncsiság. Éppen ellenkezőleg: annak feltétele, hogy a döntés összhangban legyen az elhunyt akaratával és a család lelki szükségletével.
„A temetés az élet ünnepe is lehet: valakinek az élete végén itt adunk hálát azért, hogy ismerhettük és szerethettük” – hangsúlyozta Tóth Mihály. Szerinte „érdemes szakemberhez fordulni, és nem engedni, hogy az információhiány megakadályozza a végakarat tisztességes teljesítését”. További segítség a temetolelkesz.hu oldalon érhető el.
A Temetkezés Magazin teljes elemzése részletesen bemutatja a magyar eljárásokat, a hamvak fizikai-kémiai természetét, a külföldi példákat és azokat a kérdéseket, amelyeket a családnak még a döntés előtt érdemes feltennie.
